Bukovszky László (szerk.): Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Mátyusföld - Lokális és regionális monográfiák 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2005)
Pukkai László: A mezőgazdaság, a szövetkezeti mozgalom és a kereskedelem alakulása a Mátyusföldön 1848 - 1945 között
birtokosoknak, mivel rendelkezvén a jobbágyokkal, a gazdaság körül minden munkát velük végeztettek... A mezőgazdasági termelők fő elve az volt, hogy pénzt nem szabad kiadni semmiért, amit mellőzni lehet. "3 A jobbágy a hűbéri viszonyok megszűntéig munkaideje nagy részét munkaeszközeivel, igavonó állataival az uradalmi birtokon töltötte. Az általa művelt, de hűbérura birtokában lévő mezőgazdasági földterületért egészen a hűbéri társadalom megszűntéig úrdolga vagy robot formájában ledolgozta a fizetendő járadékot; természetben, dézsmát fizetve tudta le a kötelező járadékot, s végül, ami egyúttal a kapitalista termelési viszonyok kezdetét is jelentette, pénzbeli járadékot fizetett földesurának. A 19. század végi úrbéri rendezések: az örökváltság jogilag és pénzügyi vonzatában is rendezte az ősbirtokosok (nemesség), a jobbágyok (megművelő birtokosok) és az állam kapcsolatát, a birtokviszonyokat. A szerződések megkötése után a mezőgazdasági földterület a megművelő birtokos tulajdonába került. Magyarországon a 19. században indult be az ún. magyar agrárreform, mégpedig „felülről” oly módon, hogy a kezdeményezői (Károlyi Sándor gróf) és programadói, kivitelezői (Darányi Ignác miniszter) ismerték az európai megoldásokat, amelyeket a helyi magyar viszonyok és érdekek figyelembevételével igyekeztek meghonosítani, a hazai valóságba ültetni. A késedelemhez az is hozzájárult, hogy Magyarországon későn következett be a mezőgazdasági termelés intézményesítése: csak 1889. június 16-án kezdte meg működését az első önálló földművelésügyi minisztérium. Eddig az ideig hol az ipari, hol a kereskedelmi vagy a közlekedési tárca keretén belül oldogat-174 60. Szántó jobbágy