Bukovszky László (szerk.): Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Mátyusföld - Lokális és regionális monográfiák 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2005)
Bukovszky László: Előszó
Mátyusföld művelődéstörténete a középkortól 1918-19-ig párhuzamosan alakult a magyarság egyetemes szellemi fejlődésével. Trianont követően 1945- ig viszont az évszázadok alatt felhalmozott szellemi tőkét kamatoztatva, a megváltozott társadalom-politikai helyzetből adódóan a régióban új alapokat kellett, hogy kiépítsen a többséget alkotó magyarság. A középkori Magyarország, de Európa műveltségének fejlődésére is nagy hatással volt az egyház szellemi ereje. A keresztény műveltség a régióban az egyetemes kultúra részeként elsősorban a bencések deáki fiókkolostorából, majd a szomszédos Vágsellyén a premontrei rend révén terjedt el. A 13. század végén kelt oklevél szerint a két szerzetesrendnek mindkét településen monostora volt. Feltételezhetjük, hogy a társas együttélésre szolgáló monostor mellett iskola is létezett. A bencések deáki jelenlétével kapcsolatos az első összefüggő frásos nyelvemlékünk, a Halotti beszéd és Könyörgés. A rend számára készült szertartáskönyvet 1228-tól 1241- ig használták Deákin és a szomszédos Taksonyban. Az egykori halotti búcsúztatóként használt szöveg és a hozzá kapcsolódó ima a magyar művelődéstörténet felbecsülhetetlen értékű kincse. Mohács előtt, majd azt követően a humanizmus és a reformáció utat nyitott a művelődés minden ágában. Ennek az időszaknak, majd az ellenreformációnak több országos jelentőségű vonatkozása is volt a Mátyusföldön. A Thurzócsalád támogatását élvezve tevékenykedhetett Vfzkeleten a neves prédikátor, Huszár Gál, és költözhetett Semptére Balassi Bálint volt nevelője, Bornemisza Péter. A neves prédikátor és a csallóköz-mátyusföldi egyházkerület püspöke Semptén nyomdát hozott létre, ahol többek között kiadta az Ördögi kísértetekről c. nagy vihart kavart művét. Bornemisza Postillái második kötetének kiadási évében született Szencen „a magyar irodalom fanatikusa, áldozata, nemes értelemben vett futóbolondja’’, Szenei Molnár Albert. A zseniális nyelvész és hittudós Pázmány Péter kortársaként több maradandó értéket alkotott. A 16. század végén Vágsellye a maga jezsuita kollégiumával az ellenreformáció központjává vált a régióban. Azon túlmenően, hogy a kollégium áthelyezésével Vágsellye rövid ideig az Északnyugat-Felvidék egyik jelentős művelődési központjává vált, a 17. század elején a település szinte elválaszthatatlan Pázmány személyétől. Pázmány közbenjárása alapján került az említett Vágsellyére 1613-ban a protestáns hitről katolikussá vált Veresmarty Mihály hitvitázó. A 17-18. században a régió műveltségét az ellenreformációval szoros kapcsolatban állt barokk kultúra határozta meg. A 19. század polgári fejlődése a művelődés új lehetőségeivel állt elő. Mátyusföld értelmiségének és izmosodó polgárságának körében a század második felétől több társasági egyesület jött létre. A Kaszinó egyesületek és társaskörök kivétel nélkül a volt mezővárosokban alakultak (Galánta - 1874, Vágsellye - 1878). A meglevő társadalmi háttér többé-kevésbé életképes egyleteket alkotott egészen 1918-19-ig. Több nagyközségben, szintén a század második felében, az egyszerű népréteg műveltségi szintjének emelése céljával olvasókörök alakultak (Taksony - 1873, Alsószeli - 1874, Szered - 1875, Magyardiószeg - 1894 stb). A 19. század utolsó harmada szabadelvű kormányzásának eszmei áramlatára válaszként egyre több vallásos közművelődési egyesület (Katolikus Kör, Katolikus Ifjúsági Egyesület, 16
