Bukovszky László (szerk.): Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Mátyusföld - Lokális és regionális monográfiák 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2005)
Bukovszky László: Előszó
fejtett ki tevékenységet. A gazdasági konjunktúra idején a régió legerősebb intézete a Galántai Hitelbank volt. A legtöbb nyereséggel gazdálkodott és a legmagasabb osztalékot fizette. A gazdasági válság negatívan érintette a régió pénzintézeteit is. A hitelek törlesztésének elmaradása óvatos kölcsönpolitikát hozott magával. Az első bécsi döntés következményei alapján a meglevő pénzintézetek a budapesti bankpiachoz kapcsolódtak. A világháború kitörése negatívan érintette a bankok mérlegét, mivel a háborús veszteségek a normál gazdasági fejlődést megállították. A Mátyusföld gazdasági alakulásának elemzését a dualizmustól 1945-ig a magyarországi és az európai gazdasági folyamatok kölcsönhatása alapján kell, hogy vizsgáljuk. A 19. századi nyugat-európai gazdasági és politikai törekvések magyarországi átvétele a reformkori országgyűléseken próbált utat törni magának, ami a feudális termelési mód, és a jobbágyság feudális jogállásának megszüntetésére irányult. A magyar mezőgazdaság európai felzárkózását három törvényrendelet alapozta meg. Az örökváltság elfogadása 1840-ben, az úrbéres szolgálatokat megszüntető áprilisi törvények 1848-ban és az úrbéri pátens elfogadása 1853-ban. Mindhárom esemény gyökeresen megváltoztatta a jobbágyságjogviszonyát, ugyanakkor az állami kárpótlás alapján megindult, még ha néhol vontatottan is, a korszerűbb mezőgazdasági termelés a nagybirtokokká alakult volt feudális uradalmakon. A törvényes rendelkezések alapján az úrbéres vagy az olyannak minősülő jobbágytelekkel rendelkező jobbágy földtulajdonossá vált. Az 1850-es évek elején megkezdett tagosítás elvégzésével a jobbágyból lett paraszt (őstermelő) a saját tulajdonába került mezőgazdasági területen gazdálkodott. A 19. század második felében kialakult tulajdonviszonyok alapján több versenyképes nagybirtok alakult a Mátyusföldön. Az Esterházy-család cseklészi, szenei, tallósi, úrföldi és alsó-jattói gazdasága, vagy a diószegi cukorgyár gazdaságai jelentős mezőgazdasági termelést folytattak. Az első világháborút követő impériumváltás a földreform végrehajtásával lényeges tulajdonváltozást eredményezett a Mátyusföldön. A lefoglalt, kisajátított nagy- és középbirtokokat elsősorban a vidékre betelepült szlovák, cseh és morva nemzetiségű telepeseknek, maradékbirtokosoknak juttatta megfelelő anyagi ellátással az állam. A földreform során a régióban több mint húszezer kataszteri hold mezőgazdasági területet foglaltak le. A mezőgazdasági termelés fejlődését elsősorban a mezőgazdasági munkafolyamatok megkönnyítését szolgáló gépek, másodsorban a mezőgazdasági terményeket feldolgozó ipar műszaki átalakulása jelzi. Az ipari berendezések, gépek alkalmazása a termelésben már a 19. század utolsó évtizedeiben érezhető volt. A két világháború közötti időszakban a cseh ipar fejlettségének köszönhetően ez csak nőtt. A mezőgazdasági termelés felvevőpiaca a vidéken viszonylag nagy volt. A régióban működő gabona- és terménykereskedők, de a termények feldolgozására alakult kisebb ipari létesítmények is részben biztosították ezt. A feldolgozott és a kitermelt mezőgazdasági terményeket, és ipari árut a régió piacain értékesítették. A 19. század végén 9 település rendelkezett vásártartási joggal a Mátyusföldön. 15
