Bukovszky László (szerk.): Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Mátyusföld - Lokális és regionális monográfiák 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2005)
Bukovszky László: Államhatalmi változások a Mátyusföldön 1918 - 1919-ben és 1938-ban (Trianon és az első bécsi döntés)
visszavonult. A terület csehszlovák megszállása január első hetében történt. Azok után, hogy Pozsonyt a csehszlovák kormánycsapatok 1919. január 1-jén elfoglalták, a Pozsony-Érsekújvár vasútvonal mentén előrenyomuló cseh és szlovák légionáriusok csekély ellenállásba ütköztek. A gyengén felfegyverzett, szervezetlen fegyveres nemzetőr csoportok az előrevonuló, nehéz fegyverekkel is rendelkező légionáriusokkal szemben tehetetlenek voltak. A 39. légionárius ezred egységei január 5-én Pozsonyból kiindulva sorra foglalták el az érintett településeket. Diószeget másnap, január 6-án, vízkereszt napján érték el. A településen a megyei alispán felhívására november elején br. Kuffner Károly irányításával polgárőrség alakult. A 80-100 fős fegyveres testületnek Szalay Attila főhadnagy parancsolt.31 A visszavonuló magyar honvédség jelentős számú kézifegyvert hagyott hátra Diószegen a lakosságnak, akik fegyveres ellenállásra készültek. Azok után, hogy Szene irányából már közeledett a csehszlovák sereg, Szabó községi bíró hirdetésben tiltotta meg a fegyveres ellenállást. A többség a hirdetést elfogadta, de számos helyi lakos Nemeskosút irányában lőállást épített ki. Az előrenyomuló olasz légionáriusok Pusztafödémes irányából 1919. január 6-án, vízkereszt napján délelőtt 11 órakor a vasútállomást, majd a délután 3 órakor bevonult tüzérek mindkét Diószeget elfoglalták. Fegyveres összetűzésre a községben nem került sor. Kovács Simon körjegyző és a falu elöljárósága átadta a községet az odaérkezett cseh parancsnoknak, majd megtörtént a polgárőrség leszerelése és a fegyverek átadása.32 A Galánta felé tovább vonuló légionáriusok a környék községeiből összeverbuválódott csekély számú hátráló nemzetőrség mögött minden ellenállás nélkül foglalta el még aznap a járási székhely Galántát, ahol viszont az első csehszlovák katonák már január 5-én megjelentek.3^ csehszlovák egységek olasz parancsnoka a község volt bírójánál, Tompa Ferencnél, a tisztek egy része Kolisch Ignác vendéglőjében, míg a legénység az üresen álló neogótikus Esterházy-kastélyban lett elszállásolva.3'1 A környéket ekkor a magyar honvédség Tardoskedd irányában elhagyta. Egyedül Vágsellyén a vasútállomáson tartózkodott egy utóvéd szakasz. Parancsnokuk felhívása alapján Pered és Deáki község elöljárósága dobszóval hívta fegyverbe a fegyverviselt helyieket. Az események után huszonegy évvel később írt tanúvallomások alapján Peredről 100-200-an és Deákiról 150-en vonultak Vágsellyére január 6-án este 19-20 óra között.35 A Galántán tartózkodó légionáriusok csapatmozgásának felderítésére a vasúti töltés mentén január 7-én hajnali fél egykor egy csoport indult Tósnyárasd irányában. Kora reggel öt és hat óra között egy 15 fős felfegyverzett nemzetőr szakasz indult újra Galánta felé. A pallód Müller birtoknál a nemzetőröket a 73. és a 72. vasúti őrház között géppuskatűz érte, melyben négy nemzetőr könnyebb, egy pedig halálos sérülést szenvedett.36A fegyveres összecsapás után a nemzetőrség Vágsellye-Deáki-Pered irányában vonult vissza. Az előrevonuló légionáriusok párhuzamosan mentek Deáki és Vágsellye irányában. Deákin a Varga Ernő községi jegyző által vezetett nemzetőrség a jegyző kertjéből egy hátrahagyott gépfegyverrel próbálta felvenni a harcot a túlerővel. A kialakult rövid tűzharcban egy nemzetőr életét vesztette, egy súlyosan megsebesült. Az egyenruhájában, fegyverrel a kezében szolgálatát teljesítő községi mezőőr 129
