Bukovszky László (szerk.): Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Mátyusföld - Lokális és regionális monográfiák 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2005)
Bukovszky László: Az 1848 - 1849-es forradalom és szabadságharc mátyusföldi eseményei
hiányos fegyverzete miatt br. Jeszenák János kormánybiztos október 31-i rendeletével leállította a népfelkelés további szervezését Nyitra megye mátyusföldi részén.55 A régió Pozsony megyei részén megindult a felkészülés az önvédelemre, hiszen Simunich előtt nyitott volt az út a Vágvölgyében egészen Szeredig. Október 30-án a vármegye Külső járásából 3000, az Alsó-csallóközi járásból 1500 állandó és Pozsonyból 1000 önkéntes nemzetőr táborozott Nagyszombatban, hogy ha szükséges, akkor bekapcsolódjon a harcokba.56 Ugyancsak Nagyszombatba vezényelték a megyei lovas nemzetőrséget és az 1200 fős megyei önkéntes nemzetőr zászlóaljat is.57 Simunich az újjászerveződő magyar alakulatok elől november 3-án a Nádasi-szoroson keresztül nyugat felé vette útját és csapataival Morvaországba távozott.58 A mátyusföldi nemzetőrség ezután továbbra is készenlétben őrködött a régiótól északra és nyugatra eső, többségében szlovák etnikumú területeken. A külső járásiak egy részét Bazinba irányították, a többség azonban továbbra is Nagyszombatban állomásozott. Itt állomásozott a Pozsony megyei önkéntes (mozgó) nemzetőr zászlóalj is. A zászlóalj kezdeti lelkesedését november elején megtörte az elégedetlenség. Az önkéntesek nem kapták meg zsoldjukat, ezek után „a zászlóalj már nyugtalankodik, és a megkívánt rendet igen nehéz fentartani" - írja jelentésében Péczár Miklós, a zászlóalj őrnagya.59 Ugyanakkor elmaradt az ígért dolmányszűr kiutalása is, amit Újházi László pozsonyi kormánybiztos a toborzásánál ígért az önkénteseknek.60 Hasonló volt a hangulat a megyei önkéntes században (szabadcsapatban) is.61A Cséfalvay Alajos parancsnoksága alatt állt század nagy lelkesedés mellett alakult szeptember végén, és több településen - pl. Jókán - szép számmal jelentkeztek az önkéntesek.62 A század részt vett minden említett hadmozdulatban nemcsak a vármegye területén, hanem annak határán túl is. A kosztolnái vereség után a nagyszombati táborból több közvitéz megszökött, vagy eltávozásából nem tért vissza. Közöttük volt hat szenei és egy pusztafödémesi önkéntes is.63 Nyitra vármegye Alsó és Felső járásának mátyusföldi nemzetőrei ekkor részben otthon várták a parancsot a bevetésre, részben Jókőn, Vittencen és Krajnán tanyáztak. A szeptemberi kudarc után az újraszerveződött szlovák szabadcsapatok Karl Frischeisen alezredes egységeivel december elején északról újra betörtek az országba. A támadás visszaverésében és magában a december 11- én Budatinnál lezajlott rövid ütközetben nem vettek részt a mátyusföldi nemzetőrök, de december 12-én a nyitrai nemzetőröket a trencséni táborba vezényelték, ugyanakkor a vágvecsei, a vágsellyei, a vágkirályfai, a vághosszúfalui és a tornóci nemzetőröket a jókői és a krajnai táborban lévő társaik felváltására rendelték ki.6,t Annak ellenére, hogy az ellenséges támadást részben sikerült északról megállítani a szerveződő honvédségnek, nyugati irányból a Nádasi-szoroson keresztül viszont december közepén Simunich újra a Mátyusföldet fenyegette, sőt december 16-án Nagyszombatnál érzékeny vereséget mért a Guyon által vezetett magyar seregre. December elejére az addig nagyon lelkes mátyusföldi nemzetőrök több esetben is megtagadták a szolgálatot, és önkényesen elhagyták a táborhelyet. A jókői táborból, melynek Fülöpp Lajos százados parancsolt, 103
