Bukovszky László (szerk.): Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Mátyusföld - Lokális és regionális monográfiák 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2005)
Bukovszky László: Az 1848 - 1849-es forradalom és szabadságharc mátyusföldi eseményei
tó szolgálatot teljesítő nemzetőrség fegyverzete nagyon kezdetleges volt. Batthyány rendelete alapján a nemzetőrök saját fegyverükkel teljesítettek szolgálatot. Mikor az ország már lángokban állt, Láhner György ezredes a Nyitra megyei nemzetőrség számára 1500 db. kaszát és 224 db. puskát utalt ki.42 A Mátyusföld Pozsony megyei településein az állandó nemzetőrség megszervezése szintén nagyobb nehézségekbe ütközött, amit azonban az elszánt nemzetőrök kezdeti lelkesedése a háttérbe szorított. A megalakított egységek otthon várták a parancsot, így tevékenységük egyedül a közrend fenntartására korlátozódott, mint, ahogy utaltunk rá, a szeredi zsidópogrom galántai vonatkozásánál is. A délvidéki, a horvát, a szerb, majd az erdélyi román nemzeti forrongás a kormány lemondásához vezetett szeptember 11-én. A zavaros és bizonytalan belpolitikai helyzeten csak rontott, hogy az ország északnyugati részén szintén fegyveres támadással kellett szembenézni. A bécsi udvar támogatásával alakult Szlovák Nemzeti Tanács szabadcsapatai 1848. szeptember 18-án Morvaországon át betörtek a Felvidék nyugati végére, mely reális katonai veszélyt jelentett Pozsony, de legfőképp Nyitra vármegyén keresztül az egész országra. A főleg csehekből verbuválódott 500 fős egység néhány nap alatt a nemzeti és szociális követeléseinek köszönhetően 5-6000 főre nőtt. Mivel a támadás idejében az ország északnyugati végein nem volt nagyobb számú katonaság, a J. M. Húrban vezette fegyveres mozgalom minden ellenállás nélkül elfoglalta Miava és Brezová környékét. A kezdeti sikeres előrenyomulás alapján a hurbanisták reális veszélyt jelentettek az egész Mátyusföldre is.43 Németh Sándor, Pozsony vármegye Külső járásának főbírája szeptember 21-én éjjel 12 órakor kelt levelében kétségbeesetten tudósította a megye alispánját, hogy az előretörő sereg több mint valószínűen eléri Szeredet. A főbíró éppen ezért a szeredi tömlöcbe zárt rabokat vonattal azonnal Pozsonyba vitette, és Ocskay Rudolf, Nyitra megye első alispánja kérésére mozgósította a Külső járás nemzetőreit, akiket Galántán vont össze. Németh a kevés fegyverrel és lőszerrel ellátott nemzetőröket szeptember 22-én Szerednek indította.44 Pálffy József főispán utasítása alapján a már kiállított és részben felfegyverzett önkénteseket és egy újabb két század nemzetőrt az őrsereg nagyszombati gyülekezőhelyére irányította. A Külső járás nemzetőreihez csatlakoztak a nagyszombati táborban a Felső- Csallóközi járás nagymagyari, nagyfödémesi és jókai nemzetőr századai, akik a Nyitra megyei nemzetőrökkel br. Jeszenák János megyei főispán és kormánybiztos vezetésével szeptember 25-én a megye nyugati részeibe vonultak.45 Az ellenség pacifikálására nagy üggyel-bajjal összeszedett hét század Cecoppieri- és két század lelkes magyar katonát a porosz király ezredéből 1500 Nyitra megyei és 1000 Pozsony megyei nemzetőr fedezett.46 Nagyobb összecsapásra nem került sor. A felvonult nemzetőrség Nádasdon és Jablonicon lett átmenetileg elhelyezve. Ez előbbi helyen esett át a nemzetőrség a tűzkeresztségen. A pozsonyi, nagyszombati, tallósi, diószegi, ábrahámi, kosúti és nagymácsédi nemzetőrök egy század Cecoppieri ezredben katonával rövid ütközetben megállították az előrenyomult hurbanistákat.47 Egykorú előadás szerint az ütközet perdöntő pillanata az volt, mikor Petrovits Dániel kosúti nemzetőr egy jól célzott lövéssel leterí101
