Pukkai László: Mátyusföld I. A Galántai járás társadalmi és gazdasági változásai 1945-2000 - Lokális és regionális monográfiák 3. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)

Az 1948-as kommunista hatalomátvétel után

Ez a kettősség - amely az 1968-at követő időszak kultúr- és oktatási politikájában is tetten érhető - bizonyára nem véletlen.

S most nézzük meg azokat a rendeleteket, amelyek a szlovákiai magyar kultúra és iskolaügy támogatását szabályozták! Ezek közé tartozott az iskolákat érintő 1972. június 21-én kelt 270. számú, az 1973. július 9-i 230. számú, majd az 1974-es 209. számú kormányhatározat. Ezek között a határozatok között kell keresnünk az ún. alternatív oktatás gyökereit. Az alternatív oktatásról szóló elképzelések egyébként már az 1960-as évek elején megszülettek, akkor, amikor rohamosan nőtt a szlovákiai magyar tanítási nyelvű iskolák száma.

További felemás határozatok közé tartozott (tartozik) a helységnevek kétnyelvű használata is. A Szlovák Sajtó- és Tájékoztatási Hivatal 1971. augusztus 25- én kiadott utasítása módosítja az 1970-es utasítást, majd az 1982-es utasítás újból visszatér az 1970-eshez, amely egyszerűen megszüntette az első nyelvi engedményeket, amelyekről már szóltunk, és a sajtóban, a tömegtájékoztatási eszközökben megszűnt a helységnevek kétnyelvű, netalán csupán magyar nyelvű használata, s csak a szlovák megnevezést volt szabad használni. Az 1972-es utasítás visszatért a kétnyelvű (szlovák-magyar) helységnév használathoz.

A szlovák kormány utasítása értelmében (1977. október 26-i 370. számú rendelet) a Národné výbory - Nemzeti Bizottságok címmel megjelenő tájékoztatót magyar nyelvű melléklettel kellett kiegészíteni.

Az 1991. május 21-én a Szövetségi Gyűlés által elfogadott 221/1991. számú törvény, melyet privatizációs törvényként tartunk számon (s az ezzel kapcsolatos további törvények) csak az 1948 után államosított földek magánosítását teszi lehetővé, az 1945-1948 között (a Beneš-dekrétumok alapján) elkobzott földek visszaszerzését nem.

94