Pukkai László: Mátyusföld I. A Galántai járás társadalmi és gazdasági változásai 1945-2000 - Lokális és regionális monográfiák 3. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
Az 1948-as kommunista hatalomátvétel után
12. Az 1948-as kommunista hatalomátvétel után Antonfn Zápotocký kormányának 1948. június 17-én elfogadott programja már tartalmazza a magyarkérdés rendezésének szükségességét. Ezt követően a CSKP KB Elnöksége 1948. július 8-án elemezte a csehszlovákiai magyarok helyzetét, s ennek kapcsán Gustáv Husák 1948. szeptember 27-én az SZLKP KB ülésén informálta a szlovák kommunistákat a magyarsággal kapcsolatos új politikai irányvonalról. A magyarság helyzetének javulásaként könyvelhetjük el például, hogy 1949. március 5-én megalakult a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete, a Csemadok, 1948. december 15-én megjelent az Új Szó első száma, majd fokozatosan más lapok, újraindultak a magyar iskolák: kezdetben tagozatos, majd önálló formában. Mindezek mellett intő példaként szolgált az 1948. október 16-án elfogadott 231/1948. számú, a népi demokratikus köztársaság védelméről szóló törvény, valamint a kényszermunkatáborokról szóló 248/1948. számú törvény, melyek értelmében a köztársaság ellenségeit, többek között a későbbiek során kuláknak minősített közép- vagy nagyparasztokat ezekbe a táborokba vitték átnevelésre. S mondanunk sem kell, hogy a legtöbb kulák a dél-szlovákiai magyarság között volt található. A Galántai járásban a még most is élő egykori kulákok száma 164, s ha ehhez még hozzászámítjuk az azóta meghaltakat, ez a szám jóval nagyobbra tehető. A kényszermunkára ítéltek zömét - az elítéltek védelmére és rehabilitására alakult szervezet jelentése szerint Szlovákiában a számuk 5402 volt, ezek az adatok a Galántai járás elnökénél találhatók - a katonai intézmények felújítási munkálataihoz rendelték, sokukat a jáchymovi uránbányába. Az első elítélteket - osztályellenséget, volt köztük több szlovák is: a sors iróniája, hogy ezeknek bizonyos százaléka a jutalmul kapott magyar birtok miatt lett osztályellenség - 1949. november 16-án vitték el a járásból, az utolsót 1953. október 31-én. A büntetésüket élve kitöltők utolsó tagjait 1954 novemberében engedték haza. Közvetlenül a Sztálin halálát (1953. március 5.) követő időszakban a büntetőintézményt műszaki kisegítő zászlóalj néven emlegették. A Galántai járás 34 helységéből 164 személy szerepel a listán. Ezenkívül szerepelnek a kimutatásban olyanok is, akiket a központi hivatal nem azonosított vagy tudomásunk szerint valami okból nem vett fel a jegyzékbe. Az elvitt személyek száma: Nádszeg 21, Galánta 17, Pered 16, Felsőszeli 13, Vágsellye 12, Szered 10, Nagymácséd 9, Diószeg 6, Deáki 5, Vága, Királyrév és Farkasd 4-4, Szentharaszt, Ábrahám, Sopornya, Alsószerdahely és Nagyfödémes 3-3, Sempte, Kosút, Taksony, Hosszúfalu, Gány, Feketenyék, Nemes-89
