Pukkai László: Mátyusföld I. A Galántai járás társadalmi és gazdasági változásai 1945-2000 - Lokális és regionális monográfiák 3. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
Lakosságcsere a Galántai járásban
di és hollandiai újságírókat kísértei a Galántai járás három községébe: Diószegre, Nagyfödémesre és Nagymácsédra.102 A Vágsellyei járásban szolgálatot teljesítő Ryska őrnagy, aki 1947 júliusában érkezett rendeltetési helyére, azonkívül, hogy jelentéseiben minden egyes esetben megemlíti a kitelepítésre ítélt falvakban szolgálatot teljesítő katonai és helyőrségi alakulatok számát - melyek feladata bekeríteni a településeket, hogy senki ne szökhessen meg, ügyelni a kétoldali szerződésben rögzített el nem vihető ingatlanokra, ellenőrizni a fel- és lerakodást -, a Telepítési Hivatal számára közli saját tapasztalatait és elképzeléseit. Többek között ilyen tartalmú jelentéseket küldött felettes szerveinek: kifogásolja például, hogy az áttelepítésre ítélt falvak lakosságát miért nem egyszerre, tehát ugyanazon időpontban vagonírozzák be, mert szerinte az eddigi módszer, hogy ti. szakaszonként történik az áttelepítés, zavart okoz a magyarországi szlovákok és a belső telepítések eredményeként a Vágsellyei járásba érkezett lakosság családi házakba történt elhelyezésében. Az is problémát okoz - s több ellenségeskedés forrása -, hogy az itt maradt magyarok igényt tartanak az új termésre, netán felvásárolták a kitelepítettekét, jóllehet erre az előbb említett szerződések értelmében az ide települt szlovákok, repatriánsok jogosultak. Jelentésében azt is kifogásolja, hogy a Telepítési Hivatal miért szervezte a rakodásokat a kis befogadóképességű farnadi, negyedi, zsigárdi és deáki vasútállomásokon, s nem Vágsellyén vagy Galántán.103 Ryska az 1947. szeptember 9-én kelt jelentésében beszámol arról, hogy például a negyedi magyarok (akik mindnyájan még nem rendelkeznek fehér lappal) a betelepített szlovákiai szlovákokkal és a repatriánsokkal, azaz a magyarországi szlovákokkal sok esetben- szerinte előre eltervezett vitát kezdeményeznek, provokálják őket, s ezek sok esetben tettlegességig fajulnak. így történt ez szeptember 7-én, amikor a magyarok köveket dobáltak az oda települt szlovákok ablakaiba, azok betörtek, s még a segítségükre sietett szomszédokon is szúrt sebeket ejtettek. Kilenc magyar nemzetiségű férfit vettek a rendőrök őrizetbe, de egyiküket sem lehetett bíróságilag felelősségre vonni, mert történetesen éppen ez a kilenc a közeli napokban kapja meg a fehér lapot. Az összekötő szerepét betöltő őrnagy szerint olyan probléma is adódott vagonírozás közben, hogy például a farkasdi állomáson az 1-5-16/2. számú szerelvényből ólakat, Pereden a 39-5-16/2. számú szerelvényből frissen kivágott tűzifát kellett a katonasággal lerakatni, mert a magyarok a szerződés ellenére minden mozdítható anyagot képesek voltak a vagonokba rakni. Különösen vigyázni, ügyelni kellett a falvak tulajdonában levő ménlovakra és a hadizsákmány fejében itt maradt katonalovakra. Nem volt problémamentes az itt maradt magyar lakosság és a belső telepítések következtében idekerült, valamint a Magyarországról, Jugoszláviából, Romániából vagy Bulgáriából repatriált szlovák lakosság helyzete sem. Egy-két példa erejéig faggassuk csak ki a levéltárak hallgatásra ítélt, de annál beszédesebb anyagait! 79
