Pukkai László: Mátyusföld I. A Galántai járás társadalmi és gazdasági változásai 1945-2000 - Lokális és regionális monográfiák 3. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
Lakosságcsere a Galántai járásban
A kormánybiztos Ryska őrnagyhoz hasonlóan kifogásolta, hogy „a reemigráció és a kitelepítés nincs kellőképpen előkészítve. Problémát okoz a lakosság szociális összetétele is. Magyarországról leginkább földművesek települnek át, ezért gondot okoz az üzlethálózat megszervezése, és bizonyos falusi iparágak (kézművességek) hiánya.” Sőt a belső telepítésekkel kapcsolatban is van kifogásolnivalója, amikor azt állítja, hogy „a kolonizáció realizálása kevésbé átgondolt: ennek az eredménye, hogy sok aszociális elem került a határvidékre, akik erkölcsileg, sőt politikailag is megbízhatatlanok. Az itt maradt magyarok között is kialakult olyan vélemény, mely szerint, ha a szlovák nemzeti felkelésben anynyi partizán harcolt volna, mint ahányan Dél-Szlovákiában érdemeik elismeréséül komisszárok lettek, kocsmát, üzletet kaptak, Szlovákia legalább pár hónappal korábban felszabadult volna.” Újra a már idézett 1947. április 17-én kelt jelentéséből idézünk: „Egyes Magyarországról áttelepült szlovákok elégedetlenkednek, mert állítólag Magyarországon sokkal szebb családi házakat hagytak, mint amilyeneket a Telepítési Hivatal utalt ki számukra.” A jelentés a továbbiakban arról szól, hogy gyorsabb volt az idetelepítés üteme, mint a kitelepítésé. Ezért például Szencen is megtörtént 57 esetben, hogy áttelepülésre szánt magyar lakosságot ki kellett költöztetni a házaikból, hogy a repatriánsoknak családi házat tudjanak kiutalni. Érdekesek ezek a megállapítások már azért is, mert a Telepítési Hivatal és egyéb országos szintű intézmények nagy ünnepségek közepette fogadták a járás területére, Szeredre a vasútállomásra befutó első szerelvényt is 1947. április 13-án délután 14.35 órakor. Ezzel a szerelvénnyel 33 család, összesen 128 személy érkezett. Ingóságaik 50 vagont vettek igénybe. Célállomásuk Nagymácséd és Nagyfödémes volt.104 Szered főterén 8000 ember fogadta az óhazába visszatértek első csoportját. A vezérszónok dr. Gustáv Husák volt. A jelentésben olvashatjuk: „A nagyfödémesi magyarok az érkező szlovákokat koldusoknak nézik.” Egyébként az említett falvakban - írja Moókor százados -, sőt Diószegen is nagyon tartózkodóan és hűvösen fogadják őket a magyarok. A már idézett Emlékkönyv így ír az ünnepélyes fogadtatásról: „Ez az első szerelvény, amely megérkezett a járás területére, országos szinten is az első. Már a párkányi vasútállomáson ünnepélyes fogadtatásban részesültek..., majd Szereden az állomáson és a községi hivatal előtti téren ez megismétlődött. Az eseményt a korabeli sajtó A mieink Magyarországról eljöttek közénk címmel örökítette meg.105 A továbbiakban azokra a tényekre, eseményekre térünk ki, amelyet az 1947- es év teremtett a Galántai járásban: arra, hogy milyen volt a három népcsoport - az itt maradt magyarság, a belső telepítés eredményeként ide került és a lakosságcsere-egyezmény következtében az óhazába visszatért szlovákok - kapcsolata, hogyan folytatódott az arányaiban erősen megváltozott népcsoportok élete. A levéltári anyagok jelentéseiből kiderül, hogy a hatalom törekvése elsősorban arra irányult, hogy egységes nemzetté kovácsolja a két szlovák népcsopor-80
