Pukkai László: Mátyusföld I. A Galántai járás társadalmi és gazdasági változásai 1945-2000 - Lokális és regionális monográfiák 3. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
Reszlovakizáció a Galántai járásban
az lett formálisan szlovákká. A megmaradt 140 670 kérvény egy részét elutasították, más részét pedig várakozási állományba helyezték. Egy későbbi időszakban - 1948. január 1-je és 1948. december 31-e között - még foglalkoztak e kérdéssel, de 1948. december 23-án Václav Nősek csehszlovák belügyminiszter utasította Daniel Okáli szlovák belügyi megbízottat, hogy azonnali hatállyal szüntesse be működését a Központi Reszlovakizációs Bizottság. Tudniillik az 1948. október 25-én elfogadott 245/1948. számú törvény értelmében 1949. április 14-től a Szlovákiában maradt magyarság visszakapta csehszlovák állampolgárságát. A Galántai járást érintő eseményekről nemcsak a levéltárak adataiból vagy az érintett - reszlovakizált vagy reszlovakizálásra kényszerült - személyek viszszaemlékezéseiből szerezhetünk tudomást, hanem más források is rendelkezésünkre állnak. Ilyen például a Galántai járás Népművelési Tanácsa központi tanfelügyelőjének, Jozef Hurtának az 1948. október 15-i keltezéssel írt Emlékkönyve81, melyet a tanfelügyelő felsőbb utasításra írt, s az az 1945 márciusa és októbere közötti eseményeket tartalmazza: a reszlovakizáció és a lakosságcsere külön szerepel az Emlékkönyvben. Az Emlékkönyv a Galántai járást úgy emlegeti - elsősorban „a szomorú emlékű Hanza” révén -, mint a szlovákiai magyarosító törekvések fő központját, melynek eredményeként az ifjú generáció már szlovákul sem tud, ezért szükség van a szlovákság nagy összefogására, mert csak így lehet visszavezetni a megtévesztett, eltévelyedett népet (azaz az elmagyarosított szlovákokat) az anyanemzethez. A szlovákság azon képviselői, akik erre a nehéz, de dicső munkára tették fel az életüket, „a szlovák ügy hős úttörői, a szlovákság apostolai", s minden elismerést megérdemelnek - írja Hurta. Szerinte a népművelési központ felügyelőjének azért nehéz a dolga, mert „a járásban 1945 után sokfajta lakosság keveredett” (nem fejti ki, mit ért a sokfajta jelző alatt), „ezenkívül a járás magyar lakossága igyekezett a maga oldalára állítani az itt állomásozó orosz katonaságot, s ily módon lehetetlenné tenni a szlovákság mindennemű tevékenységét a nemzeti élet (értsd szlovák nemzeti élet - P. L.) minden területén”. Véleményünk szerint ezek a gondolatok burkoltan ugyan, de indokoltnak látják a reszlovakizáció gyors megvalósítását. Említést érdemel Hurtának az a megállapítása is, mely szerint „a Járási Művelődési Tanács elsődleges célja a visszacsatolt területek gyors elszlovákosítása”. A szerző szerint ehhez a tevékenységükhöz önzetlen segítséget kaptak a galántai helyőrség népművelési tisztjétől, Kopáč úrtól. A Galántai járásból Pavol Miko, a Járási Népművelési Tanács vezetője volt tagja annak a kilencven tagból álló küldöttségnek, melynek az volt a feladata, hogy a magyarországi szlovákság körében propagandatevékenységet fejtsen ki annak érdekében, hogy azok, ha lehet, százszázalékban térjenek vissza az óhazába. A nyolc hónapig tartó propaganda-hadjárat azonban nem hozta meg a várt eredményt. A központi utasításoknak megfelelően a Galántai járás vezetése is arra törekedett, hogy az újonnan beinduló - természetesen csak szlovák tanítási nyelvű 69
