Pukkai László: Mátyusföld I. A Galántai járás társadalmi és gazdasági változásai 1945-2000 - Lokális és regionális monográfiák 3. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
Reszlovakizáció a Galántai járásban
- iskolák számára elegendő szakképzett vagy szakképzetlen tanítót szerezzen, akiknek külön hazafias feladatként szlovák nyelvtanfolyamokat kellett szervezniük a reszlovakizáltak és a magyarországi repatriánsok számára, de esetenként az itt maradt magyarok közül is látogathatták ezeket a tanfolyamokat. Szlovákiában a téli hónapok folyamán 81 településen 146 tanfolyamot szerveztek 5393 résztvevővel.82 Hovorím po slovenský,3 címmel külön tankönyv is megjelent a nyelvtanfolyamok résztvevői számára. A könyv 95 feladatot tartalmazott szótári résszel és feladatmegoldásokkal együtt. A tankönyv szerzői megjegyzik, hogy „voltak olyan esetek is, amikor a reszlovakizáció tisztességtelen és önző szándékkal történt". Tanulmányában Ján Bobák is megemlíti, hogy voltak melléfogások, türelmetlenségből eredő hibák is. Példaként említi a Galántai Járási Akcióbizottság döntését, amely miatt 1948. március 18-án a nagyszombati apostoli adminisztrátor is kénytelen volt tiltakozni a pozsonyi Belügyi Megbízotti Hivatalban, mivel a járási akcióbizottság a járás területén csak szlovák nyelvű istentiszteletet engedélyezett. Ezt a hivatal azzal indokolta, hogy „a járásban a lakosság többsége a lakosságcsere és a reszlovakizáció következtében szlovák nemzetiségű, s elsősorban a reszlovakizáltakat kell rákényszeríteni arra, hogy minden esetben csakis szlovákul értekezzenek”. Mivel ez a rendelkezés a diószegi, pozsonyeperjesi, galántai, felsőszeli, kajali, kosúti, királyrévi, magyarbéli, boldogfai, hidaskürti, nádszegi, tallósi, taksonyi, vágai, nagyfödémesi egyházközséget is érintette, csak egyenként tiltakoztak egyházi elöljáróiknál a döntés ellen, s így a nagyszombati apostoli adminisztrátor kénytelen volt a már említett lépés megtételére. Érdemes foglalkozni egy másik szélsőséges esettel is, amelyet a már említett Emlékkönyv tartalmaz: „az áttelepült lakosság (azaz a Magyarországról a járásba települtek - P. L.) nagyon nehezen illeszkedett be az új környezetbe elsősorban talán azért, mert a számukra otthont adó falvak őslakosságával - az itt maradt magyarokkal - nem értik meg egymást. Nemzeti öntudatuk ugyan hagy kívánnivalót maga után, sőt néha egészen szélsőséges esetek is előfordulnak: a településen elő lakosságot lenézik, fennhéjázóan viselkednek velük szemben, s ez alól nem képeznek kivételt a reszlovakizáltak sem, akiket továbbra is magyar nemzetiségűeknek tartanak.” Az anyanemzethez való visszatérésről, a visszafogadásról, azaz a reszlovakizálási kérelem pozitív elbírálásáról szóló végzést a járás minden településén ünnepélyes külsőségek közepette adták át. „A reszlovakizáltak lelkesen és nagy örömmel veszik át a végzéseket, mert tudatosítják, hogy csakis ezek biztosítják számukra a békés életet és a szabad fejlődést a Csehszlovák Köztársaságban." Érdemes az idézett mondat második részére odafigyelni. Tehát ne azért térjenek vissza a reszlovakizáltak az anyanemzethez, hogy újból szlovákká legyenek? Ha nem reszlovakizál, akkor ezek szerint nincs békés élet és szabad fejlődés a Csehszlovák Köztársaságban?84 A Galántai járás rendőrparancsnoka, Moókor százados 1947 augusztusában készített jelentésében azt írja, hogy „a reszlovakizáltaknál továbbra is kevés igyekezet tapasztalható azon a téren, hogy azok igazán és őszintén szlovákká 70
