Pukkai László: Mátyusföld I. A Galántai járás társadalmi és gazdasági változásai 1945-2000 - Lokális és regionális monográfiák 3. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
Reszlovakizáció a Galántai járásban
sal, hogy dolgozzák ki az anyanemzethez való visszatérés részletes tervét. Az akció anyagi vetületével kapcsolatban megjegyezhetjük, hogy csak a Szlovák Telepítési Hivatal saját költségvetéséből 4,3 millió koronát irányzott elő a tervezet megvalósítására. A reszlovakizációval kapcsolatban több javaslat is született. Ennek ellenére - s Bobák szerint a szlovák politikai elit egy része ezt nagyon sajnálatosnak tartotta - késett a reszlovakizáció törvényesítése, így kivitelezése is. Ez annak volt a következménye, hogy a csehszlovák kormány a reszlovakizáció végrehajtását a párizsi nemzetközi békekonferencián aláírandó szerződéstől tette függővé. Közben újabb és újabb javaslatok születtek: Viliam Široký olyan javaslattal állt elő, melynek értelmében a szlovák anyanemzethez visszatérteket - reszlovakizáltakat - Csehországba kellene telepíteni, mert ott asszimilációjuk meggyorsulna. Végül is a reszlovakizációra csak 1947. január 25-e után kerülhetett sor. A Ján Bobák által felhasznált adatok alapján elmondhatjuk, hogy 1946 júliusáig - vagyis addig, ameddig a reszlovakizációs bizottságok összegyűjtötték a reszlovakizációs kérvényeket - Szlovákiában 352 038 személy (108 387 család) kérvényezte a reszlovakizálást. Az általunk vizsgált régióban 36 734 személy: ebből a Galántai járásban 25 244, a Vágsellyeiben pedig 11 490. A Központi Reszlovakizációs Bizottság a reszlovakizáció adminisztratív-politikai lebonyolítására öt munkacsoportot hozott létre, egy-egy munkacsoport a körzet nagyságától függően 20-30 tagot foglalkoztatott. A csoportok vezetőit a Belügyi Megbízotti Hivatal nevezte ki. A mi régiónkat a 4. munkacsoportba sorolták, s vezetőjévé J. Snopkót nevezték ki. A munkacsoportokban gondot okozott a kérvények elbírálása, vagyis az, mi szerint bírálják el a kérvényező személy kérvényét. A Statisztikai és Tervezési Hivatal alelnöke, a Reszlovakizációs Bizottság tagja, Pavol Horváth azt javasolta, hogy első helyen az erkölcsi megítélés, majd az állami és nemzeti szükséglet szerepeljen.80 Született olyan javaslat is, amely szerint azokkal a járásokkal érdemes elsőként foglalkozni - vagyis elkezdeni a reszlovakizációt -, amelyek elmagyarosítása „nemrég fejeződött be”, tehát tudat alatt még nagyon frissen él bennük a szlováksághoz való tartozás. E járások közé sorolták be a volt Vágsellyei járást is. Azt ugyan a javaslatból nem tudtuk meg, mit értettek azon, hogy „nemrég fejeződött be”, de úgy gondoljuk, hogy ez a bécsi döntést követő időszakra vonatkozik. A Központi Reszlovakizációs Bizottság terve értelmében a munkacsoportokhoz beérkezett kérvényeket 1947. június 15. és 1947. augusztus 20. között kellett felülvizsgálni a 20-30 fős „szakembergárdának”, s 1947. december 15-ig a kérelmezőknek meg kellett volna kapniuk a jóváhagyó vagy az elutasító választ. A statisztikai kimutatások szerint 423 264 személy töltötte ki a reszlovakizációs kérvényt, amelyből a munkacsoportok rövidesen 89 179 kérvényt ad acta tettek, mert megállapították, hogy a kérvényezők már 1930-ban is szlováknak vallották magukat, így az előírások szerint nem volt szükséges a kérelmezés. Az említett létszámból egyelőre 193 415 személy kapott pozitív választ, az68
