Pukkai László: Mátyusföld I. A Galántai járás társadalmi és gazdasági változásai 1945-2000 - Lokális és regionális monográfiák 3. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
Reszlovakizáció a Galántai járásban
10. Reszlovakizáció a Galántai járásban A Slovenská liga 1946 nyarán az alábbi felhívást intézte Dél-Szlovákia lakosságához: „Polgártársak! Megkérdezik Önöket: Szlovák vagy magyar nemzetiségű vagy? Ha van benned egy kicsi szlovák vagy szláv gyökér, szlováknak jelentkezz, mert a mi országunkban csak a szlovák nemzetiségűek rendelkeznek állampolgársággal; csak a csehszlovák állampolgárnak nem kell félnie, vajon mit hoz a holnap. Ésszerűen és csakis saját érdekedben válassz! A szlovák életközösségbe hív minden szlovákot a Slovenská Liga.”78 Az idézett felhívás tanúsága szerint a Belügyi Megbízott Hivatal jóváhagyásával először céltudatosan és körültekintően - bár nem biztos, hogy tapintatosan is - a reszlovakizációval kapcsolatos elképzeléseket a Slovenská liga fogalmazta meg. Ján Bobák szlovák történész egyik munkájában a reszlovakizációt a stratégiai cél egyik eszközeként jellemezte. Bobák szerint „a reszlovakizáció nem más, mint az etnikailag széthullott, közömbös, formálisan (statisztikailag) elnemzetietlenített lakosság visszatérése az anyanemzethez.”79 Az anyanemzethez való visszatérést vagy inkább visszatérítést a Slovenská liga már megalakulása után, 1920-ban tervbe vette, s hozzákezdett megvalósításához. Anton Granatier, a liga elnöke közvetlenül 1945 után kidolgozta a reszlovakizáció követendő koncepcióját, amely Szlovákia belügye lett volna, de Bobák szerint a sok beavatkozást követően - elsősorban Prága részéről - parciális kérdéssé degradálódott, megerősítendő a cseh befolyást Szlovákiában. Beneš köztársasági elnök 1945. augusztus 2-án kelt 33/1945. számú dekrétuma értelmében a reszlovakizáció szempontjából 309 dél-szlovákiai település jöhetett számításba. A 309 település 370 349 lakosából 100 539 lakos amúgy is szlovák nemzetiségűnek vallotta magát. Ladislav Novomeský oktatás- és művelődésügyi megbízott természetesen az elnöki dekrétum és a Slovenská liga javaslata ismeretében már 1946 januárjában foglalkozott a reszlovakizáció megvalósításának a lehetőségeivel, s ennek eredményeként javasolta a prágai kormány külügyi államtitkárának, hogy „a kormány tegye lehetővé Dél-Szlovákia elmagyarosodott szlovákjainak az eredeti etnikumhoz (anyanemzethez) való visszatérését” - olvashatjuk Bobák tanulmányában. A szerző a továbbiakban megjegyzi, hogy a kormány a javaslattal egyetértett, és feladatul adta a kulturális intézményeknek, valamint a Slovenská ligának, hogy propagálják a reszlovakizációt. Az állami szervek, többek között a Belügyi Megbízotti Hivatal és a Szlovák Telepítési Hivatal feladata volt összegezni azoknak az elmagyarosodott szlovákoknak a számát, akik számításba jöhettek mint első számú visszatérők. Ezzel a feladattal párhuzamosan Daniel Okáli kormánybiztos 1946. május 26-án kinevezte a Központi Reszlovakizációs Bizottság tagjait azzal az utasítás-67
