Pukkai László: Mátyusföld I. A Galántai járás társadalmi és gazdasági változásai 1945-2000 - Lokális és regionális monográfiák 3. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)

Gazdasági-társadalmi tényezők az asszimiláció szolgálatában (198 - 1945)

Iáját. A cél: északról dél felé fokozatosan és türelmesen lenyomni az etnikai, nyelvi határt, majd a kolonisták telepítésével megtörni a kompakt magyar településszerkezetet.

Dél-Szlovákiában a Slovenská liga 1926. októberében 33 szlovák kisebbségi iskolát nyitott 46 osztállyal, egy-egy osztályban átlag 45 gyermekkel. A következő tanévben újabb 21 iskola nyílt a nyelvileg vegyes területek szlovák gyermekei számára.

A liga elképzelései szerint az új iskolák építésének költségeit nyilvános gyűjtésekből, bankok, helyi önkormányzatok, megyék, valamint az oktatásügyi és népművelési minisztérium adományaiból, illetve a legális költségvetésből kell finanszírozni. A Slovenská liga ki is harcolta az állami támogatást, amely a továbbiakban legálisan szerepelt a kormány és szakminisztériumok költségvetésében.

A szervezet működésének tizedik évfordulóján, 1930-ban újabb 30 iskolával gyarapodott a dél-szlovákiai kisebbségi szlovák iskolahálózat. Ezek voltak az ún. jubiláns iskolák (jubilejné školy). A liga ugyan nyíltan hirdette, hogy sem a magyar, sem a német ifjúságot elszlovákosítani nem akarja, de mottóját - „a szlovák gyermek a szlovák iskolába!” - mindenképpen érvényesíteni akarta. Az első bécsi döntéskor - 1938 novemberében - Dél-Szlovákiában 277 szlovák kisebbségi iskola működött, s a kialakított hagyományaik szerint minden év novemberében megtartották az ún. szlovák iskolák hetét. A liga hivatalosan 1945- ben befejezte működését. Szerepét az állam vette át.

Ezek a történések mintegy előjátékát képezték az 1945 utáni eseményeknek. A Slovenská liga tevékenysége egyértelművé teszi számunkra azt, hogy a mesterséges asszimiláció tudatos, tervszerű stratégia szerint valósult meg.15

A második világháború befejezése után a bécsi döntést a győztes nagyhatalmak annullálták. Mind a két csehszlovák emigráció (a londoni és a moszkvai) megegyezett abban, hogy a fejújított Csehszlovákiának teljesen szláv jellegűnek kell lennie. A moszkvai emigráció erőteljesebben szorgalmazta a magyarság kitelepítését, mint London. Csupán Šmidke volt az, aki egyik Moszkvába küldött levelében pozitívan értékelte a dél-szlovákiai magyarságot: „Azt el lehet mondani, hogy a magyarok, eltérően a németektől, rendesen viselkedtek Szlovákiában, többségükben demokraták, és sok a baloldali tájékozódású”. A későbbiek folyamán erről a megállapításról valahogy ő is megfeledkezett. (Leghatározottabban talán a csehszlovák szociáldemokraták ellenezték a németek és a magyarok kitelepítését.)

A csehszlovák politikusok nem szerettek volna olyan nemzetiségi összetételű államot irányítani, ahol az államalkotó szláv elem, mint például az első világháború után a szlovákság, lélekszámban kisebb legyen, mint valamelyik nemzeti kisebbség (német). Valószínűleg ez a tény kényszerítette Edvard Benešt a csehszlovakizmus eszméjének felújításához.

A potsdami konferencián a győztes nagyhatalmak támogatták a németek kitelepítését szorgalmazó csehszlovák kérelmeket, ugyanakkor elutasították a magyarok eltávolítását Csehszlovákiából. Ebben a kérdésben a későbbiek fo38