Pukkai László: Mátyusföld I. A Galántai járás társadalmi és gazdasági változásai 1945-2000 - Lokális és regionális monográfiák 3. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)

A Galántai járás az 1968-as események forgatagában

könyvtár létesítése és egy gyönyörű emlékmű állítása Kodály Zoltánnak. (A későbbiekben a kollégiumon kívül a többi követelés megvalósult.)

A diószegiek követelték a település eredeti nevének visszaállítását (Sládkovičovo helyett Diószeg), illetve azt, hogy a komáromi székhelyű Magyar Területi Színház épületet kapjon.

A kismácsédiak állásfoglalása Pozsonyban a Magyar Kultúra Háza megszervezésére irányult, valamint a magyar tagozat létrehozására a nyitrai Pedagógiai Karon és az ugyancsak nyitrai Mezőgazdasági Főiskolán.

Az itt nem említett alapszervezetek állásfoglalása vagy elkallódott - ez nem valószínű -, vagy csak gyűléseket tartottak, de állásfoglalást nem írtak. Egyébként az állásfoglalásokat elküldő szervezetek közül elenyésző - kettő - azok száma, akik aláírásokkal igazolták döntéseiket.

Nem gondoljuk, hogy ez a tény magyarázatra szorulna. A felszabadult légkör nem feledtette a szlovákiai magyarság kálváriáját, megbélyegzését, több évtizedes hátrányos helyzetét.

A Csemadok alapszervezeteinek aktivizálódása „termékenyítőleg hatott” a vegyes lakosságú falvakban a Matica slovenská egyesületeinek a felújítására, tevékenységük aktivizálódására. A dél-szlovákiai magyarság nagyon csodálkozott ezen az igyekezeten, hiszen a politikai, állami, kulturális intézményben biztosított volt a szlovák elem vezető szerepe - a Csemadok állásfoglalásai éppen az arányos képviseletet szorgalmazták -, de sem az állásfoglalásokon, sem egyéb tárgyalásokon elmarasztaló, megalakulásukat akadályozó törekvések nem fogalmazódtak meg.

Pedig majdnem huszonöt év távlatából visszapillantva az eseményekre megállapíthatjuk, hogy a járásbeli szélsőséges megnyilvánulások közvetve vagy közvetlenül a Matica-tagság nevéhez fűződtek.

Ha mindet nem is, de egy-két érdekességet azért megemlíthetünk 1968-ból örök mementóul, már csak azért is, mert az 1989-es rendszerváltást követő időszakban a „történelem megismételte” önmagát.

Alsószeliben a második tömeggyűlésre siető magyar nemzetiségű lakosság lábai elé egy áttelepült családból származó fiatalember füstbombát dobott. Az ügyből atrocitások nem származtak, mert a nagygyűlés hangulata pozitív irányba terelte a résztvevőket.

Sokkal negatívabban hatott a járás magyarságára, hogy például a Matica slovenská járási alelnöke több társával, köztük evangélikus lelkészekkel Prágában járt a köztársasági elnöknél, előadva kérelmüket: ha a csehszlovák kormány a nemzetközi közvéleménytől tartva nem tudja Magyarországra telepíteni a járás területén élő magyarokat, akkor az elnök gyakoroljon hatást a kormányra, melynek eredményeként a járásban összeköltözések útján tiszta szlovák és tiszta magyar nemzetiségű falvakat hoznának létre (pl. Deákiból Taksonyba, Alsószeliből Felsőszelibe költözne egyik vagy másik nemzetiség stb.). A magyarság számára az volt a kellemetlen, hogy a szomszédos falvak szlovák lakosai szinte nyíltan keresték a számukra megfelelő családi házakat.

150