Pukkai László: Mátyusföld I. A Galántai járás társadalmi és gazdasági változásai 1945-2000 - Lokális és regionális monográfiák 3. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
A Galántai járás az 1968-as események forgatagában
választott titkára is tagja a pártnak, tehát a Csemadok járási szervezetében biztosított a CSKP vezető szerepe. Az igazolóbizottság véleménye szerint a Csemadok járási vezetősége pozitívan viszonyult az 1968-as eseményekhez: úgy gondolták, hogy ezek meghozták a magyarság számára is a nemzetiségi kérdés marxista-leninista megoldásának lehetőségét. Végül a Csemadok 1970. április 20-án arra kényszerült, hogy az Állásfoglalás fontos pontjait vonja vissza, sorait pedig tisztítsa meg a „nem odavaló” elemektől. 1968-ban az ország Csemadok-szervezetei a demokratizálódási folyamat legfőbb hangadói közé tartoztak. A Csemadok Komáromi Járási Bizottsága azt javasolta, hogy a nyitrai Pedagógiai Kar magyar részlegét helyezzék át Komáromba, és egyéb magyar intézmény központjának is szívesen biztosít teret a város. A párkányi alapszervezet a Csemadok Érsekújvári Járási Bizottságának címezve azt követeli, hogy hozzanak létre Csehszlovákiában az első köztársaság tradícióit követve egy magyar politikai pártot Magyar Dolgozók Pártja néven. Nem célunk valamennyi járás Csemadok-munkájának a bemutatása, de azt azért még megemlítjük, hogy felmerült állásfoglalásaikban a magyar ifjúsági klubok megalakításának igénye, valamint a Csehszlovákiai Magyar Pedagógusok Országos Szövetsége megalapításának szükségessége is. A Galántai járás alapszervezetei közül alig akadt olyan, ahol ne szerveztek volna a központi, illetve a járási állásfoglalást támogató tömeggyűléseket. Dobos László a Hét 1999. március 6-án megjelent ünnepi számában az 1968-as eseményeket értékelve elmodta, hogy sikerült a kassai Thália Színpadot és a Madách Könyvkiadót létrehozni, megnyitni Dunaszerdahelyen és Rozsnyón a magyar tanítási nyelvű egészségügyi szakközépiskolát, Érsekújvárott a közgazdaságit, s megegyezni abban, hogy a szlovákiai magyar érettségizettek állami és önköltséges alapon Magyarországon folytathassák tanulmányaikat. A Csemadok volt a „királycsináló" meg a „politikacsináló” - mondta Dobos. Valóban így volt. A korabeli társadalmi-politikai helyzetben a szlovákiai magyarok megnyilatkozásainak egyedüli terepe a Csemadok volt. Ezért az akkori időszak mai elemzői ne csodálkozzanak azon, hogy minden szlovákiai magyar megmozdulás Csemadok-vonalon történt. A Csemadok Galántai Járási Bizottságának archívumában talált állásfoglalások (Hidaskürt, Alsószeli, Vágsellye, Kajal, Nagyfödémes, Tallós, Negyed, Nagymácséd, Pered, Jóka, Galánta, Diószeg, Vágfarkasd, Kismácséd, Zsigárd) közül érdemes megemlíteni, hogy Vágsellyén a Csemadok alapszervezete és a Vörösmarty Klub együtt dolgozta ki és fogadta el az állásfoglalást, hogy a taílósiak határozottan támogatták azt a követelést, hogy a szlovák nyelvű sajtó jelentesse meg teljes terjedelemben az Állásfoglalást. A jókai alapszervezet azt kérte a Csemadok járási és központi szerveitől, hogy többet foglalkozzon a magyar ifjúság nemzeti öntudatának fejlesztésével. A galántai követelések között szerepelt egy diákotthon létrehozása a gimnázium tanulói számára, új kultúrház, 149
