Pukkai László: Mátyusföld I. A Galántai járás társadalmi és gazdasági változásai 1945-2000 - Lokális és regionális monográfiák 3. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)

A Csemadoktól a magyar politikai mozgalmak megalakulásáig

Matica slovenská vezetőit, valamint a járási szervek, elsősorban a járási pártbizottság és a járási nemzeti bizottság képviselőit.

Visszatetsző volt viszont, hogy épp azok a helyi hatalmasságok, akik a „hontalanság” megszervezői, kivitelezői, majd haszonélvezői voltak, hangsúlyozták a népek, a nemzetek megbékélésének szükségességét, egy emberbaráti, sőt emberszerető társadalom épftését.

Az említett párt- és állami szervek képviselői a sztálini nemzetiségi politika szellemében támogatást ígértek a Csemadoknak, és szorgalmazták a megbékélést a Matica slovenskával. Felsőszeliben a komisszár szlovák-magyar súrlódásokról beszélt, hangsúlyozva a szlovák és magyar lakosság baráti együttműködésének jelentőségét, nem feledkezve meg arról sem - ezt már a járási népművelési központ küldöttje hangsúlyozta -, hogy a magyar lakosságnak el kell sajátítania a szlovák nyelvet, amely az általuk szervezett tanfolyamon lehetséges.

Az alsóhatári alakuló gyűlésen a járási pártbizottság küldöttje kiemelte, hogy „a Csemadok nem a sovinizmust, hanem az együttélést hozza”.

Nádszegen a helyi Matica slovenskával történő együttműködést - ebben a színmagyar faluban - hangsúlyozták a Csemadok legfontosabb feladataként, de így volt ez mind a tizenöt helyen, ahol Csemadok-alapszervezet alakult a járásban.

A felszólalások egyik furcsasága az volt, hogy a kötelességek-jogok viszonyában csak a páros első tagja került terítékre, a másik furcsasága pedig a magyar felszólalások lojalitása volt. A lojalitás stratégia volt, melyet a helyesen megválasztott tevékenység támasztott alá. Ezt különösen hangsúlyozni kell a Csemadok magyar nemzetiségű bírálói miatt is, akik megkérdőjelezték azokat az értékeket, melyeket a Csemadok létrehozott az elmúlt több mint ötven év során. Ugyancsak furcsa volt az a tény is, hogy az alakuló gyűlés tagságát - személyek szerint-jóvá kellett hagyni a járási népművelési intézetvezetőjének, s csak utána lehetett a jelölést a Csemadok központi vezetéséhez Pozsonyba elküldeni.

Egyelőre csak azt sikerült kiderítenünk, hogy Zsigárdon - elsőként a járásban - 1949. május 26-án alakult meg 30 taggal a Csemadok alapszervezete, június 6-án Alsószeliben (a tagok száma 20 vagy több; a jegyzőkönyv nem tartalmazza), Farkasdon 57 taggal június 26-án és Felsőszeliben november 13-án. 1950. január 28-án 30 taggal Sókszelőcén, február 12-én Flosszúfalun, március 6-án 62 taggal Deákiban, április 2-án Királyrévben 27 taggal, április 9-én Nádszegen 63 taggal, május 7-én 60 taggal Pereden, július 2-án 30 taggal Alsóhatáron, július 15-én 41 taggal Galántán, november 26-án 36 taggal Vízkeleten, december 17-én Tósnyárasdon és 1951. július 10-én 70 taggal Negyeden alakult meg a Csemadok alapszervezete.

Érdekességként említjük, hogy a 15 alapszervezet vezetőségében csak 10 tanítót találunk, ebből három elnököt. Ez azzal magyarázható, hogy az ezzel kapcsolatos 1. számú körlevél szigorúan ügyel a tagság szociális összetételére, s miután a Csemadok a dolgozók egyesülete, nem kívánatos a hatalom szempontjából az értelmiségiek tömörítése. A sors iróniája, hogy az akkoriban megnyíló magyar iskolák tanítóinak majdnem 90%-a egy-két hónappal az iskola124