Pukkai László: Mátyusföld I. A Galántai járás társadalmi és gazdasági változásai 1945-2000 - Lokális és regionális monográfiák 3. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
A Galántai járás gazdasági szerkezetének változásai 1948 után
A 42/1992. számú ún. transzformációs törvény szellemében végbement változásokat szinte lehetetlen nyomon követni egyrészt a már említett új tulajdonosok honossága miatt, másrészt az új társulások állandó tulajdonoscseréje okoz gondot. A transzformáció közvetlen eredménye a mamutgazdaságok felbomlása volt. Az előző szövetkezetekből kezdetben a nádszegi, a zsigárdi, a deáki és a szelőcei földműves-szövetkezet maradt meg, majd folyamatosan az első három kft.vé alakult. A nagy szövetkezetekből jött létre a diószegi, a negyedi, a vágsellyei, a patai, az ábrahámi, a körtvélyesi, a javorinkai, az alsószeli, a jókai, a kajali (tósnyárasdi), a hidaskürti és a szenckirályfai szövetkezet. A mai helyzet alapján megállapítható, hogy a hidaskürti már megszűnt, felszámolás alatt áll a taksonyi és egyházfai szövetkezet. A sopornyai, a semptei, a nagygurabi, a feketenyéki, a vízkeleti, a hódi, a felsőszeli, a vágai, a nagyfödémesi, a tallósi (vezekényi), a rétéi, a hurbánfalvai, és a jánosházi-borsai egységek kft.-vé, valamint kereskedelmi társaságokká alakultak át. A galántai székhelyű állami gazdaságot felszámolták, a királyrévi és a tornóci gazdasági társulássá alakult át, miként a diószegi magnemesítő állomás is. A nemeskürti tangazdaságot a régi tulajdonosai kapták meg. Az Agrostavot - mint a mezőgazdasági üzemek épületeit kivitelező céget - felszámolták. Ennek a sorsára jutott a traktor- és gépállomás is. A PNZZ (a mezőgazdasági termékeket felvásárló és értékesítő üzem) az elmúlt tíz év alatt sok átalakuláson ment át, a sok tulajdonost váltó üzem még létezik, hatalmas kinnlevőségekkel és adóságokkal. Véleményünk szerint a járás mezőgazdasági termelése tönkrement. Az egységes földműves-szövetkezeteknek nevezett gazdasági egységeknek ugyanis vajmi kevés közük volt a klasszikus értelemben vett szövetkezeti szellemiséghez, szövetkezeti elvekhez. A tagságnak nem volt beleszólása szövetkezet munkájába, melyben kimondottan párt- és állami centralista elvek érvényesültek, melyek helyessége még az állami gazdaságok esetében is megkérdőjelezhető. így mindnyájunk számára világos, hogy a változtatásra szükség volt: egyrészt az állam nem rendezte negyven év alatt a tulajdonviszonyokat, másrészt formálissá alakult a szövetkezeti tagsági státus. A tagok bérmunkásokká alakultak, degradálódtak. Azt viszont a nyugat-európai szakemberek is elismerik, hogy mezőgazdasági szakembereink szakmai tudása világviszonylatban is kiváló. 122
