Pukkai László: Mátyusföld I. A Galántai járás társadalmi és gazdasági változásai 1945-2000 - Lokális és regionális monográfiák 3. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
A Galántai járás gazdasági szerkezetének változásai 1948 után
Nem csak az érdekesség kedvéért soroltuk fel ezeket az adatokat. Lehetőségünk van ezeket összehasonlítani az 1950-es, valamint az 1938-as adatokkal. Természetesen az összehasonlítás viszonylagos, mert az 1950-es területi adminisztráció szerint 12 településsel (a Szeredi járásban 10, a Vágsellyeiben 2) több tartozott a vizsgált területhez, mint az 1960-ban megalakult járáshoz, az 1938-as adatok pedig csak a Magyarországhoz csatolt települések adatait tartalmazzák. 1989- ben a Galántai járásban 79 069 hektár szántóterületen gazdálkodott a 20 gazdasági egység (16 szövetkezet és 4 állami gazdaság). Az itt dolgozók száma 12 071 volt. A 20 gazdasági egység szarvasmarha-állománya 59 200, a sertések száma 141 359 volt. A gépesítést tudatosan hagytuk ki, mivel nincs összehasonlítási alapunk sem 1950-ből, sem 1938-ból. A háború befejezését követő időszakban az első hivatalos adataink 1950-ből származnak. A nagy közigazgatási egységeket létrehozó 1960. évi törvényrendelet előtt járásunk települései 3 járás területén voltak (Galánta, Szered, Vágsellye). Ahogyan már említettük, 12 plusz településsel számolva az összehasonlítási adatok a következők (a Szeredi járás adatai nem pontosak): 81 262 hektár szántóterületet műveltek meg ebben az évben, a mezőgazdaságban dolgozók száma 20 135 volt. Az állatállomány megoszlása (a három járásban): ló 8162, szarvasmarha 32 170, sertés 81 372. Rendhagyó módon utoljára hagytuk az 1938-as adatokat. A bécsi döntés után kialakított járásból a következő adatokkal rendelkezünk: a mezőgazdasági földterületek nagysága 108 161 kát. hold (kb. 62 192 hektár). Ezen a terület 22 063 birtokosa osztozott, akiknek megközelítően 1%-a nem dolgozott a saját földjein (a 100 kát. hold feletti birtokosokat említjük). A mezőgazdasági bérmunkások száma (napszámos + cseléd) 8391 volt. Ebbe a számba nem számítjuk bele a tisztviselőket és a saját földjeiket művelő földbirtokosok családtagjait sem. A lóállomány 8714, melynek több mint 90%-át mezőgazdasági munkára használták. A későbbiek során gépek pótolják a lovakat, s ma már alig találunk lovat a járás területén (egy-két százra becsülhető a számuk). A szarvasmarhaállomány (ide számítjuk a nehéz mezőgazdasági munkát végző ökröket is) 28 871, a sertésállomány 30 069 volt. E számok említése nem öncélú, mert öszszehasonlítva bizonyos fejlődési eredményeket demonstrál, nemcsak számszerűeket, hanem minőségieket is. 1990- től a felsorolt gazdasági egységek sorsa furcsán alakult. A magánosítás ugyanis csak az 1948 után elkobzott mezőgazdasági földterületre vonatkozott, vagyis a hontalanságból „megmenekült” magyar gazdák az 1945-1948 között a Beneš-dekrétumok következtében elkobzott mezőgazdasági földterületeiket nem kapták vissza. A földműves-szövetkezetek, az állami gazdaságok, a nevesítetlen földterületek új tulajdonosai többnyire az északi területekről származó magánszemélyek vagy gazdasági egységek lettek, akik sok esetben még a termés betakarítását sem tartják fontosnak, a földterületek megműveléséről nem is beszélve. 121