Pukkai László: Mátyusföld I. A Galántai járás társadalmi és gazdasági változásai 1945-2000 - Lokális és regionális monográfiák 3. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
A Galántai járás településhálózatának kialakulása
2. A Galántai járás településhálózatának kialakulása A járás településhálózata változásainak tanulmányozásához szükségünk van egy kiindulópontra. Ez pedig nem más, mint az 1991. március 3-i csehszlovákiai népszámlálás által rögzített állapot, kiegészítve a 2001. évi szlovákiai népszámlálás eredményeivel. Kutatásunk területe megegyezik az adott időpontban a járási közigazgatási területtel, ebből adódóan világosnak tűnik, hogy a településhálózat kialakulását, annak változásait ebből a helyzetből vezetjük le. A településkronológiák alapján megállapíthatjuk az 52 település megalakulásának időrendjét. Az 52 településből négy település neve (Deáki, Sempte, Vágsellye, Szelőce) írásos dokumentumokban először a 11. században fordul elő, kilencről a 12. századi adatok adnak elsőként hírt (Vághosszúfalu, Gány, Farkasd, Kosút, Negyed, Nemeskürt, Pata, Taksony, Vágtornóc), huszonhárom település első írásos említése pedig a 13. századból való (Galánta, Ábrahám, Boldogfa, Feketenyék, Vízkelet, Alsószerdahely, Alsószeli, Felsőszeli, Geszt, Borsa, Jóka, Kajal, Vágkirályfa, Hidaskürt, Rété, Salgocska, Sopornya, Pered, Vága, Nagyfödémes, Vezekény, Hegysúr, Zsigárd). Kilenc településnevet (Egyházfa, Szenckirályfa, Pusztakürt, Pusztafödémes, Szered, Diószeg, Tósnyárasd, Nagygurab-Németgurab, Nagymácséd) a 14. századi okiratok említenek először. Nádszegről az első írásos feljegyzések a 16., Tallósról a 17. századból valók; Király rév és Jánosháza a 18. században található először írásos feljegyzésekben, Alsóhatár, Hurbánfalva és Szentharaszt pedig a 20. században nyert önálló községi státust. A települések második csoportjaként említhetők azok a községek, amelyek az előző évszázadokban önálló községi státussal (önkormányzati joggal) rendelkeztek vagy rendelkezhettek, de a különböző területi-közigazgatási átrendezések, átszervezések következtében vagy a négy város valamelyikéhez, vagy pedig a szomszédos községhez csatolták őket. Itt említhetjük azokat a községeket is, amelyeket a Csehszlovák Köztársaság megalakulását követő években „hazafias” célzattal alapítottak nemcsak járásunkban, hanem Dél-Szlovákia-szerte. Vágvecse (első írásos említése 1113-ból) és Sók (1113) vagy Magyarsók egyaránt legrégibb településeink közé tartozik. Magyarsókot 1947-ben adminisztratív módon Szelőcéhez csatolták, Vágvecsét pedig az 1960-as a nagy területi-közigazgatási átrendezés során Vágsellyéhez. Hetményt (1113) szintén a legrégibb írásos emlékek említik, 1786-ban azonban Vágsellyéhez csatolták. Pallócot (1138) szintén a 12. századbeli források említik először. A későbbiek folyamán közigazgatásilag Taksonyhoz, majd Deákihoz tartozott, 1954-től Tósnyárasdhoz. 9
