L. Juhász Ilona: Rudna. I. Temetkezési szokások és a temetőkultúra változásai a 20. században - Lokális és regionális monográfiák 2. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
2. A halállal kapcsolatos hiedelmek és szokások
zonyos évfordulók alkalmával (Szlovák Nemzeti Felkelés, a második világháború befejezése) több alkalommal is megkoszorúzták. A rudnai és a rekenyeújfalusi alapiskola tanulóit is ki szokták vinni az emlékműhöz, melynek környékét gondozni is ők szokták. A rudnai alapiskola diákjait néhány alkalommal itt avatták szikrává (magyarországi megfelelője a kisdobos). Az ünnepségen az iskola vezetésén kívül a község elöljárósága, valamint az Antifasiszta Harcosok Szövetsége helyi szervezete is képviseltette magát, s beszédet is mondtak a gyerekeknek. 2.4. Készülődés a temetésre A faluban az általános és elvárt gyászszín a fekete. Az elhunyt családja előkészítette a temetésre való ruhát. Az csak ritka esetben fordult elő, hogy ne lett volna minden családtagnak e célra megfelelő ruhája. Ez legfeljebb a fiatalabbak, elsősorban a gyerekek esetében jelenthetett gondot. A kisebb gyerekek számára (általában 10-12 éves korig) a század harmadik felében már nem tekintette kötelezőnek a faluközösség a fekete ruhát, sok gyerek fehér, sötétkék, vagy pedig más színű, de mindenesetre nem feltűnő, rikító ruhában ment a temetésre. Arra azért ügyeltek, hogy a piros, sárga, vagy egyéb kiabálóbb színek ne forduljanak elő. 2.4.1. Ravatalozás Koporsó. A koporsó minősége és ára függött a család anyagi helyzetétől, színe pedig aszerint változott, hogy az elhunyt milyen korú, illetve férfi, vagy pedig nő volt-e. Az idősebb emberek koporsója fekete színű volt, viszont a középkorú nőké, illetve férfiaké valamilyen sötétebb, barna tónusú fából készült. A fiatalok koporsója világosabb volt, a gyerekeké pedig fehér. A század harmincas éveiben már ún. érckoporsóba is temetkeztek. Ezt a jobbmódúak tehették meg, akik egyrészt azért döntöttek e koporsó mellett, mert azt nem nyomta össze a ránehezedő föld és jobban megvédte a halottat a korai enyészettől. Egy alkalommal sírásáskor elő is került egy érckoporsó. Festett koporsóra egyik adatközlőm sem emlékszik. A koszorút és a koporsót már a két világháború közötti időszakban is általában Rozsnyón, a Sulán Temetkezési Vállalatnál vásárolták. Én úgy emiékszek, hogy már a háború élőt is Sutánál veték a koporsót meg a koszorút, neki vót Rozsnyón olyan üzlete. Legidősebb adatközlőim néhányan még emlékeznek, hogy a század első évtizedeiben a falubeli asztalosok is készítettek néhányan koporsót, zömük azonban csak a szüleitől hallott erről. A koszorúkra szalagot is rendeltek valamilyen szöveggel. Az erre kerülő feliratot előre leírták és magukkal vitték, vagy pedig az elárusítóktól kértek tanácsot. Az előbbi volt azonban a gyakoribb, mert a temetéseken járva látták, hogy 64