L. Juhász Ilona: Rudna. I. Temetkezési szokások és a temetőkultúra változásai a 20. században - Lokális és regionális monográfiák 2. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
2. A halállal kapcsolatos hiedelmek és szokások
2.2. Haldoklás Adatközlőim nagy része úgy tapasztalta, illetve úgy hallotta másoktól, hogy a haldoklók közvetlenül haláluk előtt egy kis ideig mindig jobban vannak, még abban az esetben is, ha súlyos betegek : Azt mongyák, hogy a halotak jóban vanak meghalás élőt. Még a súlyos betegek is felülnek ecer oszt utána halnak meg. Egy példa, egyik negyvenéves református, magyar adatközlőmtől, a közelmúltból: Amikor a ... felesége melrákba meghalt, akor ő is jóban vét egy csöpet előte. Én a szülészeten dolgoztam, oszt az egyik koléganőm meg lent. Oszt felgyöt értem, hogy menyek le, mer talán ... meg fog halni. Oszt ahogy bementünk, megkérdezte ...tői, hogy kivegye-e a párnát a feje alól, mer úgy szokták. Oszt ahogy vete véna ki a párnát, hát csurogva csurgót a könyü a szeméből, mintha sírt véna. Pedig ő nem beszélt már, agóniába vót régen. Olyan nehezen tudót meghalni, két apró gyereket hagyot it. Rendesen sírt. A haldokló csak akkor tud meghalni, ha már el tudott búcsúzni hozzátartozóitól: Van, aki megérzi, hogy meg fog halni. Halotam olyanról is, aki adig nem tudott meghalni, amíg el nem búcsúzot a hozátartozóktól. Cigány származású adatközlőm is ismeri ezt a hiedelmet: Halotam olyasmiről is, hogy valaki igen beteg vót, már a halálán vót, de nem tudót meghalni, oszt ecer csak jóban let egy csöpet, oszt meghalt. Meg olyat is beszéltek, hogy adig nem tudót meghalni valaki, mig el nem búcsúzot ától, akit még látni akart utójára. Még a legfiatalabb adatközlőim is hallottak arról a hiedelemről, miszerint addig nem tud meghalni valaki, amfg meg nem gyónja, nem mondta el senkinek bűnét, amelyet életében elkövetett: Én halotam, hogy aki valami roszat csinált, oszt ha akármilyen rósz ember is vót, meg nem is vatta be magának a bűneit, hogy csak akor tud meghalni, ha valakinek meggyónja a bűnét, mer adig nem tud meghalni. ❖ A (...) néni anyát ölték meg, amikor gyöt a jányához ide Rudnára az hnilci tetőn keresztül. Agyonütök oszt elveték a pénzét. Csak öt korona vót pedig nála. Csak tavaszkor tanálták meg. Onan mindig üzent a menye, hogy menyen már haza az anya, inén meg azt üzenték, hogy gyüjék már az anya hozájok. Hát ő meg ot vót meghalva. A vadászok tanálták meg őtet. Aki agyonüte, azt gondolta, hogy sok pénzt hoz a jányának pedig csak egy pár korona vót nála. Oszt az, aki agyonüte, mielőt meghalt, bevalota, mer nem tudót adig meghalni. Úgyhogy így tudódot ki, hogy ölte meg őt. 43
