L. Juhász Ilona: Rudna. I. Temetkezési szokások és a temetőkultúra változásai a 20. században - Lokális és regionális monográfiák 2. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
2. A halállal kapcsolatos hiedelmek és szokások
Egy példa arra, hogy addig nem tud meghalni a haldokló, amíg el nem hívták hozzá a haragosát, hogy kibékülhessenek: Meg olyat is halotam, hogy ha valakinek haragosa vót, adig nem tudót meghalni, amíg el nem híjták a haragost, hogy kibékülhesenek. De már nem tudom pontosan, kitől halotam. Egyik idősebb adatközlő nagyon beteg, egy távolabbi faluban lakó mostoháját nem hagyta nyugodni a lelkiismerete, éjjel (tehát még halála előtt!) jelent meg neki: Kicsik vétünk, amikor apánk megnősült megint, oszt vót egy mostohánk. De igen roszut bánt velünk. No oszt amikor nagyon beteg vót, oszt meg akart halni, minden écaka, három écaka megjelent nekem. Én alutam, oszt ahogy felnyitam a szemem, ő ot ált az ágyam melet. Oszt mondom az embernek: te ember, valaki It járt écaka, ot ált az ágyam melet. Dehogy járt - monta. Oszt más écaka ugyanúgy, harmadik écaka ugyanúgy, oszt azután másnap meg is halt. Én alutam, de fel kelet nyitni a szemem, oszt ot ált. Lehet, hogy a rósz lelkiismerete miat gyöt el. A haldoklónak nyugalmat kellett biztosítani, s gondoskodni kellett róla, hogy mindig legyen mellette valaki. Sokszor magához hívatta hozzátartozóját, akinek még halála előtt mondani akart valamit búcsúzóul. Azt tartják, hogy amikor valaki haldoklik, nem illik sírni, mert akkor még nehezebben hal meg, tovább kell kínlódnia. Ha már látták, hogy közeleg a haldokló utolsó órája, a római katolikusok hívatták a papot, hogy még legyen ideje meggyóntatni a haldoklót és feladnia az utolsó kenetet. Úgy tartják, hogy amíg nem gyónja meg valaki a bűnét, addig nem tud meghalni: Áztat még anyámtól halotam, hogy míg valaki nem gyónya meg a bűnét, adig nem tud meghalni, csak kínlódik. Ma az emberek általában kórházban halnak meg, kivétel a hirtelen halál, a tragikus balesetek esetleg az öngyilkosság. Ezáltal a haldokló utolsó óráiban nem kerülhet olyan bensőséges viszonyba hozzátartozójával, mint amikor otthon, sokszor az egész család, szerettei jelenlétében hunyta le szemeit. 2.2.1. Utolsó kenet, úrvacsora A század első felében még általánosabb volt, hogy a római katolikus haldoklóhoz a hozzátartozók elhivatták a papot, aki aztán feladta az utolsó kenetet. Ez a községben eléggé problematikus volt, mivel helyben nem lakott pap, így Rozsnyóra kellett menni érte szekérrel. Hasonló volt a helyzet a reformátusok és az evangélikusok esetében is, hiszen az úrvacsora felvétele - hasonló okokból - szintén nehézségekbe ütközött. A második világháborút követő időszakban ez a szokás szinte teljesen elmaradt, csupán egy-két esetben fordult elő. Adatközlőim úgy tudják, hogy most már nem gyakorolják ezt a szokást. A községi hivatal 44
