L. Juhász Ilona: Rudna. I. Temetkezési szokások és a temetőkultúra változásai a 20. században - Lokális és regionális monográfiák 2. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
1. Bevezetés
stb.). A környékbeli falvak közül a krasznahorkaváraljaiak által beszélt nyelv hasonlít a legjobban a rudnaihoz. Szokták őket is bosszantani emiatt a következő mondattal: Etem, itam, szalatam, majd megpukatam. A helyi nyelvjárást egyébként részben a temető sírfeliratai is tükrözik, erre munkám során az ezzel foglalkozó fejezetben részletesebben is kitérek. Az anyagközlés mikéntjéhez tartozik továbbá, hogy az informátoraim által elmondott szövegeket, valamint a tájszavakat dőlt betűkkel, az idézőjelek mellőzésével adom. Utóbbit akkor teszem ki, ha maga az adatközlő is idéz valakit vagy valamit. Az egyéb idézeteket viszont idézőjelben és nem kurzívan adom közre. Átolvastam a községi krónikát is, amelyben viszonylag sok kiegészítő információt találtam, elsősorban az évszámokra vonatkozóan, bár később kiderült, hogy néhány ezek közül pontatlan. Mivel a krónika csupán a második világháborút követő időszak történéseit tartalmazza, nélkülöznöm kellett az ezt megelőző időszakra vonatkozó feljegyzéseket. E mostani krónikát Füleky Dezső, a rudnai magyar és szlovák alapiskola rozsnyói származású igazgatója kezdte vezetni 1952-ben szlovák nyelven. Ő a korszak gyakorlatának megfelelően az 1948- as rendszerváltás utáni ideológiai elvárások szellemiségében dokumentálta az eseményeket. Az objektivitást elég gyakran nélkülöző történelemszemlélet alaposan rányomta bélyegét arra a bevezető részre, amelyben a község történetét foglalta össze. Egy példa erre: "Po skončení druhej svetovej vojny posunujú sa južné hranice Slovenska na čiaru bývalej ČSR a tak napráva sa krivda, spáchaná v r. 1938 viedenskou arbitrážou, ktorou odtrhli z nášho národného tela celé južné pohraničie bez ohľadu na dejinnú minulosť týchto krajov.’’ [”A második világháború befejezése után Szlovákia déli határai az egykori Csehszlovákia határvonalaira tolódnak vissza, jővátéve ezzel azt az 1938-as bécsi döntés által hozott igazságtalanságot, amelynek következtében nemzeti testünkről leszakították az egész déli határvidéket, figyelmen kívül hagyva ezen részek történelmi múltját.”] A bevezetésben arról is szó van, hogy a községben a 2. világháborút megelőzően is vezettek krónikát, azonban azt a mai krónika szerint a “magyar megszállás idején Magyarországra küldték". A krónika vezetője azt is megemlíti, hogy “a krónikában hiányosságok mutatkoznak, ugyanis a község múltjáról szóló több dokumentum megsemmisült a második világháborúban". Sajnos a budapesti Országos Levéltárban nem sikerült nyomára bukkannom, így egyelőre nélkülöznöm kellett ezt a bizonyára sok fontos információval szolgáló dokumentumot. Füleky Dezső halála után Lőrincz László vezette egy ideig a krónikát, jelenleg pedig özv. Rencsok Sándorné, a helyi (a hetvenes évektől szlovák oktatási nyelvű) óvoda nyugalmazott igazgatónője dokumentálja az eseményeket. Mivel a kommunista ideológia befolyásolta, és nem kis részben meg is változtatta a temetési szertartásokat, külön figyelmet fordítottam minden ezzel kapcsolatos mozzanatnak. A Polgári Ügyek Testületének megalakulása 1975-25
