L. Juhász Ilona: Rudna. I. Temetkezési szokások és a temetőkultúra változásai a 20. században - Lokális és regionális monográfiák 2. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
4. A temető
földje nagyon agyagos és kavicsos. Ha szárazabb volt az idő, akkor gyakrabban jártak estefelé öntözni a sírokra ültetett virágokat. A sírok nagy részét kövirózsával ültették körül, mivel ez az évelő- és a szárazságot jól bíró növény nem igényelt különösebb gondoskodást. Általában évelő növényeket igyekeztek ültetni a sírra, mint pl. a bazsarózsa (pünkösdi rózsa) különféle válfajait. Gyakori volt ebben az időben a futószegfű, kéknefelejcs, liliom, őszirózsa, tátogó, mivel ezek gondozása nem igényelt különösebb gondoskodást és szaporításuk is egyszerű volt. Általában azokat a virágokat ültették a temetőre is, amelyeket a ház előtti kiskertben is termesztettek. A második világháborút követő időszakban már nagyobb gondot fordítottak a sírok gondozására, gyakoribbá vált a vágott virágok hordása is. Általában szombaton estefelé szoktak vágott virágot vinni, akkor, amikor öntözni is mentek, hogy vasárnap legyen rajta friss virág. Ebben az időben vált nagyon közkedveltté az árvácska, amit tavasszal elsőként ültettek a sírokra. Általában magról szaporították, vagy azoktól a falubeliektől vásárolták, akik eladásra is termesztették. Ilyen volt például a koszorúkészítéssel kapcsolatban is említett Rencsok Sándor, vagy annak közeli szomszédja. A sírokra már tulipánt, nárciszt, jégvirágot, büdöskét stb. ültettek, s a skála egyre bővült, mivel ebben az időben már sok nő volt alkalmazásban valamilyen munkahelyen, ahonnan a kolléganőiktől is hoztak palántákat illetve magokat, de vásároltak virágot a rozsnyói piacon is (elsősorban petúniát), az üzletben pedig virágmagokat. A faluban a rokonok, ismerősök, szomszédok - ugyanúgy mint ahogy addig is tették - egymással cserélgették a különféle virágmagokat, palántákat. A század első feléhez viszonyítva ebben az időszakban már egyre gyakrabban adtak ki pénzt a virágokért, s ez ma még hatványozottabban érvényes. Az 1980-as években a fedett sírok, a kripták elterjedésével megváltozott a sírok gondozásának hagyományos módja is. Ezekre a sírokra már nem ültethettek virágot, így virágcserepeket, általában laposabb formájúakat vittek ki, s ebbe ültették a virágot, s most már gyakrabban vittek ki vágott virágot is. Több síremlék is úgy készült, hogy egyik, vagy pedig mindkét oldalára betonból virágvázát is készíttettek. Egyrészt ezekbe, másrészt pedig külön kivitt vázákba, illetve kisebb-nagyobb befőttesüvegekbe tették a vágott virágot. Az üres üvegeket többen a sírkő mögött tartották, s tartják mind a mai napig. A vágott virágok mellett az 1980-90-es években megjelentek a művirágok is, amelyek egyre nagyobb teret hódítottak. Főleg 1989 után jelentek meg tömegesen, s ettől az időtől terjedtek el a cserepes művirágok is. A művirágok ilyen mértékű elterjedése azzal is magyarázható, hogy ezek nem igényelnek gondoskodást, a vizet sem kell cserélni alattuk, mégis hosszú ideig ugyanolyanok maradnak, mint amikor megvásárolták őket. Hosszú élettartamuk miatt ezért nem sajnálják értük a nagyobb összeget sem. Télen ezeket a virágokat vagy úgy védik meg az időjárás viszontagságaitól, hogy hazaviszik, vagy pedig kint hagyják a temetőn, de fóliába burkolják, hogy se a hó, se az eső ne árthasson nekik. 234
