L. Juhász Ilona: Rudna. I. Temetkezési szokások és a temetőkultúra változásai a 20. században - Lokális és regionális monográfiák 2. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
4. A temető
A 174. sz. sírt utólagosan egy keskeny hasábbal egészítették ki, amelyre a tragikusan elhunyt fiatalember képmása került a fent említett technikával. A síremléken egy hagyományos fénykép is van, s úgy tűnik, hogy annak alapján készült az újabb ábrázolás is. Ha a házastársak síremlékén van arra utaló felirat, hogy a gyerekek is a sírban nyugszanak, róluk készült fénykép nem szokott a síremléken szerepelni. Ez csupán olyan esetben fordul elő, ha felnőtt-számba menő gyerekről van szó (példa erre a 136., vagy pedig a 208. sz. sír). A fényképeken szereplő személyek ruházata általános, csupán egy esetben találkozhatunk egy bányászruhában készült portréval (380. sz. sír). A 288. sz. síron lévő fiatalon elhunyt férjet ábrázoló felvétel a nevezett esküvői képe. 4.7.7. A sírok körülkerítése A második világháborút követően jött szokásba a sírok körülkerítése. Ez egy kb. 1 m magas hegesztett vaskerítés volt, amelyet különböző színűre: zöldre, barnára, vagy szürkére festettek. Egy kis kapun keresztül mentek be a sírhoz. Néhány kiskapun lakat is volt. Egy sír köré (68. sz. sír) viszont alacsonyabb fémkorlátot készíttettek, amelyet át lehet lépni. Adatközlőim véleménye eltér a kerítések állításának okát illetően. Az egyik oldal azt állítja, hogy ez volt a divat, emiatt csináltatták, mások szerint viszont amiatt kerítették körül a sírokat, mert mivel a temető területe nem volt körülkerítve, különféle kóbor állatok gyakran kárt tettek a sírokban. A temető mellett épült bányászlakásokból is átjártak a tyúkok és kikaparták a virágokat a sírról. Mindenesetre azóta, hogy a temetőt bekerítették, már nem csináltatnak a hozzátartozók kerítést a sír köré, sőt sok helyen eltávolították ezeket. Ma már mindössze négy helyen lehet ilyen kerítést látni (208. 247. 280. és 368. sz. sír). 4.7.6. A sírok gondozása Az elhunyt sírját mindig a legközelebbi hozzátartozó gondozza. A nagyszülők és szülők sírját annak illik rendben tartania, aki együtt lakott velük halálukkor, vagyis a szülői házban maradt: Én úgy tudom, hogy a szokás, hogy ki hói lakik, anak a gondja az öregek. Aki a szüló'i házba marat lakni. Hát én is Burdiga mamikaékat a mai napig gondozom, mer az én gondom. A falubeliek ma is figyelik, ki hogyan gondozza hozzátartozója sírját, így aki nem akarja, hogy megszólják, igyekszik inkább mindig rendben tartani. A 20. század első felében nem jártak olyan gyakran a temetőre a hozzátartozók, mint manapság, mivel abban az időben a ház körüli munka nagyon lekötötte őket, s ráadásul a bányászok nagy része munkája mellett még gazdálkodott is. Ebben az időben a sírok zöme fedetlen és gyep-szélű volt, így tavasszal virágot ültettek rá. Ilyenkor meg is szokták trágyázni a földet, mivel a temető 233
