L. Juhász Ilona: Rudna. I. Temetkezési szokások és a temetőkultúra változásai a 20. században - Lokális és regionális monográfiák 2. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
1. Bevezetés
katolikus templom sem a faluban - Rozsnyóra jártak, s járnak ma is misére. Az evangélikus hívek templomuk felépülése előtt (1930) szintén a rozsnyói templomba jártak. Talán éppen a közvetlen a faluban lakó pap hiányának tudható be, hogy a lakosság vallási meggyőződése napjainkban ennyire ingatag talajon áll. Eredetileg a vallási hovatartozás alapján szerveződött a temetőben a temetkezési rend is, azonban ez a rend mára már nagy mértékben felbomlott. A három felekezet között a 20. század folyamán nem voltak súrlódások, s az írott forrásokban sincs nyoma annak, hogy ilyen jellegű atrocitások korábban esetleg előfordultak volna. A vallási hovatartozás a 20. században nem játszott szerepet a falu lakosai közti kapcsolattartásban. Amikor a század elején a reformátusok gyűjtést szerveztek templomuk építésére, a katolikusok és az evangélikusok is adakoztak, ugyanígy történt az 1930-ban felépített evangélikus templom esetében is, s amikor a katolikus hívek gyűjtöttek templomukra (melynek felépítése azonban az akkori rozsnyói püspök negatív hozzáállása miatt meghiúsult) ugyanúgy adakoztak az evangélikusok és reformátusok is. A történelem folyamán egyik felekezet sem játszott kizárólagos, döntő szerepet a település belső társadalmi életében. A lakosság létszámának alakulása a 20. század folyamán először emelkedő, majd csökkenő tendenciát mutat: 1900 1910 1921 1930 1940 1948 1961 1970 1980 1991 463 503 604 732 798 819 995 980 881 759 Az 1980-as népszámlálási adatok szerint a községnek 316 magyar nemzetiségű lakosa volt, ami az összlétszám (881) 36,9%-át teszi ki. Az 1991-es népszámlálás alapján a 759 lakos közül a magyarok száma már 392 (51,65%), a szlovákoké 364 (47,96%) a romáké 2 (0,26%), valamint egy cseh nemzetiségű lakosa is van a településnek. A romák esetében a népszámlálási adatok azonban nem a valóságot tükrözik, mivel akadnak közöttük olyanok, akik szlováknak vallották magukat. Hogy a magyar nemzetiségű lakosság számának aránya megnőtt, nem demográfiai robbanásnak tudható be (hiszen a 10 évvel korábbi népszámláláshoz viszonyítva a lakosság száma 99-el csökkent), hanem annak a ténynek, hogy az 1989-es rendszerváltás után többen az addig magukat szlováknak vallóak közül most magyarnak tüntették fel magukat, a politikai változás következtében ugyanis már merték vállalni magyarságukat. A lakosság számának növekedése - ahogy arra már utaltam - az 1980-as években torpant meg, majd jelentős mértékben visszaesett. A két népszámlálás közti időszakban 99 személlyel csökkent. Ennek okát egyrészt az ebben az időszakban született gyerekek alacsony számával magyarázhatjuk, másrészt pedig azzal, hogy ebben az időszakban aránylag sokan költöztek a járási székhelyre, Rozsnyóra. Ezekben az években több roma család is elköltözött Csehországba a jobb kereseti lehetőségek reményében. 22
