L. Juhász Ilona: Rudna. I. Temetkezési szokások és a temetőkultúra változásai a 20. században - Lokális és regionális monográfiák 2. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
4. A temető
in különböző nyelvű feliratok szerepelnek. A 283. és a 284. sz. sírról van szó. A kétéves korában elhunyt kislány sírfelirata magyar nyelvű, a mellett lévő szülők előre elkészíttetett síremlékén viszont már szlovák a felirat. Megjegyzendő, hogy a feleség Csehországból származik. Arra is van példa, hogy bár a szülők (104. sz. sír) magyar anyanyelvűek voltak, s az ő síremlékük felirata is magyar nyelvű, a fiuk sírján (103. sz. sír) már szlovák a felirat, viszont az alatta szereplő feleség neve magyarul lett előre felvésve. Akad olyan eset is, amikor a magyar nemzetiségű szülők magyar feliratú síremléke mellé urnában helyezték el gyermekük hamvait a még élő hozzátartozók, s erre már szlovák nyelvű felirat került (77. sz. sír). A vegyes házasságok esetében a felirat nyelve általában szlovák, azonban itt is akad kivétel (pl. a 10. sz. sír). Annak ellenére, hogy az elhunyt felesége szlovák nemzetiségű, mégis magyar nyelvű feliratot vésetett a síremlékre (364. sz. sír), csupán a vezetéknév van szlovákul írva, azonban a dátum a magyar helyesírás szabályai szerint íródott. Arra is van példa, amikor az elhunyt szlovák nemzetiségű férj sírfelirata magyar nyelvű (46. sz. sír). Ugyanígy magyar nyelvű a felirat a 321. sz. síron, ahol egy Magyarországról egykor áttelepült szlovák nemzetiségű férfi nyugszik (a feleség magyar). Megállapíthatjuk tehát, hogy a temető sírfeliratai nem a hivatalos népszámlálás adatait tükrözik, hanem túlsúlyban magyar nyelvűek. Ez az adat már csak azért is érdekes, mert egy nyelvhatáron fekvő községről van szó, amelyben már az 1970-es évek közepétől nem működik magyar tanítási nyelvű alapiskola és a rozsnyói magyar alapiskolát látogató gyerekek száma is általában csupán 4-5 között mozog már évtizedek óta. A magyar sírfeliratok egy része visszatükrözi a helyi nyelvjárás sajátosságait is. Amint bevezetőmben is említettem, itt nem kettőzik a mássalhangzókat. A síremlékeken szereplő versek egy részénél ez szépen megfigyelhető, pl. alussza helyett alusza, szerettelek helyett szeretetek, virasszon helyett viraszon stb. Figyelemre méltó viszont, hogy ennek ellenkezőjére is akad példa, mégpedig, hogy ott kettőzik a mássalhangzókat, ahol azokat nem kell (pl. szeretet helyett szeretett). Gyakori az igekötők különírása ott, ahol egybe kellene, vagy pedig az egybeírás akkor, ha külön kellene. A dátumok esetében nagyon sokszor hiányzik a pont az évszámok után. Ezek a síremlékek a második világháborút követő időszakban készültek, pontosabban a 70-es 80-as években, amikor a lakosság zöme már szlovák iskolába járt és a Rozsnyón működő sírkőfaragó üzem alkalmazottainak nagy része is szlovák volt, így ők a magyar helyesírás szabályait nem ismerték, nem javították ki a kisebb-nagyobb nyelvhelyességi hibákat. A magyar nyelvű sírfeliratok esetében az is gyakori, hogy a dátumot a szlovák helyesírás szabályai szerint vésték ki, vagyis nap-hónap-év sorrendben. Meg kell jegyezni, hogy a század első felében a magyar nyelvű feliratok szinte minden esetben megfeleltek a magyar helyesírás szabályainak, általában csak az igekötők külön- és egybeírásánál mutatkozik kivétel, de ez a jelenség is inkább a későbbi időszakra jellemző. A roma származású lakosok sírfeliratai szlovák nyelvűek. Idősebb adatközlőim valamennyien úgy emlékeznek, hogy a ma már nem létező zsidó síremlékek 220
