L. Juhász Ilona: Rudna. I. Temetkezési szokások és a temetőkultúra változásai a 20. században - Lokális és regionális monográfiák 2. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
2. A halállal kapcsolatos hiedelmek és szokások
de én nem emlékszek már olyan pontosan. Ez a fia akor halt meg, amikor már nagy vét oszt igen szép szál legény vét. Vét még az anyának 3 kiseb gyereke is. Az apósomék még legények vótak akor. Oszt amikor meghalt az a fiú, enek az anyának olyan retenetes nagy bánata vót a fiaér, mindig sírt, mindig sirata, oszt a szomszédaszonyok is mindig monták neki, hogy te, már tönkremégy, mer ö écakákon át csak sírt. Monták neki: it fogod hagyni a három gyereket mamának, ha ezt fogod csinálni. De ő csak sírt, nem tudót megvigasztalódni, meg is halt. Belehalt a bánatába. Oszt az apósom monta, hogy ahogy legények vótak, oszt gyütek fel a faluból, késó' este, éjfél körül. Hát hogy ara, a Burdiga Béni házok felől elindult valami lefele szálni, ez azután vót, hogy a fiú meghalt, oszt hogy ők rendesen láták, hogy anak a fiúnak az alakja úgy ment lefele... Olyan holdvilágos écaka vót, oszt ők megijetek, szalatak a patak szélére, oszt nézték, hogy hova fog leszálni, mer az alakot rendesen lehetet látni, rendes emberi alakot látak, mintha anak a fiúnak az alakját láták vóna, oszt az úgy repült, és hogy ara ereszkedet le pontosan Keszini be. Hát az apósom azt monta, hogy ők úgy megborzatak, hiába nagyfiúk vótak már, mind megborzatak etől. Hogy úristen, megyen haza a fia az anyához, ahogy mindig sirata. Tudod, ezt úgy monták akor, mer akor hitek is ebe, úgyhogy ezt sokáig emlegeték. ❖ Egy kisjánynak beteg vót az anya Rozsnyón, oszt az amikor megkérdezte az orvost, hogy medig fog élni az anya, az ászt monta, hogy adig fog élni, amíg a levelek le nem hutának. Hát ő elment az erdőre oszt rakta a leveleket a fára. Oszt akor kérdezték őt, hogy mit csinálsz, oszt azt monta, hogy rakom visza a leveleket, mer anyukám akor fog meghalni, ha a levelek lehulanak. A továbbiakban néhány, a halállal, halottakkal, szellemekkel-kfsértetekkel, illetve temetővel kapcsolatos, a faluban közismert hiedelemmonda-tipust mutatok be. A temetőről ellopott kereszt. A faluban az egyik legismertebb történet arról szól, hogy a legények fogadtak, az egyik éjfélkor behoz egy keresztet a temetőről és vissza is viszi. A legény be is hozta, azonban amikor visszavitte és szúrta be a sírba, véletlenül a surca [köténye] is alákerült, így abba szúrta bele. Mivel azt hitte, hogy a halott húzza őt lefelé a sľrba, ijedtében szörnyethalt. Egy idős férfi adatközlő által elmondott változat így hangzik: Egy legény behozta a keresztet a temetőről a síről, mer fogadást kötötek, hogy ki meri behozni. Behozta az egyik, oszt vite visza, oszt amikor szúrta be a fődbe, a surcával együt szúrta. Azt hite, hogy a halót húza lefele, hát ijetébe ot rögtön meghalt, Úgy halotam, úgy beszélték, hogy igaz vót, valóba megtörtént. E hiedelemmonda-típus ismert az egész magyar nyelvterületen és a szomszédos, szlovák Rekenyeújfaluban is mesélik, mégpedig úgy, hogy ott történt meg az eset. Egy innen származó, Rudnára férjhez jött szlovák adatközlőm, magyarul elmondott története a következő: 170
