L. Juhász Ilona: Rudna. I. Temetkezési szokások és a temetőkultúra változásai a 20. században - Lokális és regionális monográfiák 2. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)

2. A halállal kapcsolatos hiedelmek és szokások

Nálunk azt is beszélték a fonóba, hogy a legények ecer fogadást kötötek, hogy lehozák a keresztet a temetőről. Oszt egy legény el is ment, lehozta a keresztet a temetőről, oszt utána az a fiú meg is halt, infarktot kapót, vagy mi, mer hogy ahogy ment viszavini a keresztet oszt szúrta be, a kereszt beakat a surcába, mer akor a legények surcot hortak, oszt ő azt hite, hogy húza a halót, oszt akor szörnyethalt. De, hogy ez így vét, ez igaz vét, ez így történt, mindenki beszélte.

A Rozsnyón megjelenő Sajó-Vidék című hetilap 1930-ban megjelent számában egy olyan hír olvasható, amely hasonló fogadással - a temetőről éjjel behozott kereszttel - kapcsolatos:

“A babona egyik elég ritka története

Lányi rozsnyői cigány kedden egy kereszttel a vállán beállított a rendőrségre s nagy panasszal, ijedt ábrázattal adta elő, hogy padlásán sírkeresztet talált, amely borzasztó szerencsétlenséget hoz a házra. A babona szerint meghalhat gyermeke s felesége, s a csapások egész sora érheti őt. Majd a vallatás és nyomozás során megtudta a rendőrség, hogy Dancso József rozsnyői cigány fogadott Papp Máriával (Tajagos) 5 koronában, hogy ha az asszony éjjel 12 órakor a fölső temetőből elhoz egy keresztet. A botor asszony erre vállalkozott, s el is hozta a keresztet, s átadta Dancsónak azzal, hogy azt majd nappal vigye vissza. Dancsó ezt nem tette meg, hanem Lányi padlásán helyezte azt el. Innen van a nagy ügy, melyben a zárszót a bíróság fogja kimondani.”

(■Sajó-Vidék, 1930. 5. 22., 4)

A permonyíkok. A faluban permonyíkoknak nevezik azokat a bányamanókat, akik a bányászoknak szoktak megjelenni a bányában, de az “öregektől” úgy hallották adatközlőim, hogy látták őket mások az erdőben is, ahogy kis lámpásaikkal világítottak. Legidősebb adatközlőim még úgy tudják, hogy ezek a permonyíkok a bányában szerencsétlenség következtében elhunyt bányászok szellemei. A környékbeli településeken is így tudják az idősebbek. Egyik, Krasznahorkaváraljáról származó adatközlőm szintén így hallotta. Az említett faluban is van egy olyan hely, ahol több bányász lelte halálát egykor, s ott bizonyos időszakonként fények jelennek meg. A helyi hagyomány szerint az ott egykor szerencsétlenség következtében életüket vesztett bányászok jönnek elő:

Bányák ajának is hívják azokat a mezőket, ahol még régen dolgoztak az emberek a bányába, de a bánya ot beszakat. Hát én nem tudom, hogy hogy s mint vót ot ez az eset. De otan, amikor októberi litániákra mentünk a templomba, mindig fél hétkor, vagy hét óra fele gyötünk ki. Ép odalátunk, öt már csak úgy száltak azok a permonyíkok, már a nép se mert ara járni, mer a nép ara szokot Rozsnyóra járni. Ara közeleb vót, nem keletet legyöni az útra. Rövideb is vót, meg hűvöseb vót nyárba. Megéltünk, oszt ahogy kigyötünk a templomból, úgy néztük, hogy repülnek azok a lámpák. 5-6 lámpa mindig ot keringet. Oszt mindig azt monták, hogy szegények nem gyóntak, nem áldoztak, nem tudnak nyugotan piheni, azér járnak mindig ki. Mindig olyan 5-6 lámpát látunk.

171