L. Juhász Ilona: Rudna. I. Temetkezési szokások és a temetőkultúra változásai a 20. században - Lokális és regionális monográfiák 2. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
2. A halállal kapcsolatos hiedelmek és szokások
tésnek támaszkodva. Apu meg is szólitota, hogy Józsi, te vagy az? De ő nem szólt sémit, eltűnt, apu oszt akor elindult, ment továb. Ezt töbször is monta nekünk. ❖ Amikor a Kolónián laktunk, aba a házba laktunk, ahol azelőt akik bányaszerencsétlenséget szemetek, és meghaltak, oda horták be aba a helyiségbe, mer akor még nem vót hova teni. Ez ot i/ót, ahol Pardon Piroska néniék laknak. No oszt amikor mink ot laktunk, akor kerültünk oda. Oszt az a szoba, akor az a helyiség el vót falazva, mer a hutmanok ot laktak kétódalról. De mikor mink odakerültünk lakni, akor kinyitoták azt, oszt elfalazták, rendesen szoba vót ot. Én kicsi vótam, anyu velem a konyhába alut, mer a szobába nem vót kályha. Oszt apu alut a szobába. Oszt monta, hogy écaka ara ébret fel nem is ecer, hogy valaki a lábán a nagyúját megfogta és erősen megtekerte. Monta, hogy kécer eltűrte, oszt mikor harmacor vót, akor azt monta: úgy káromkotam... oszt anyukám felébret a konyhába, oszt ment be, hogy mi bajod van? Másnap oszt elhívták az öreg Fibi bácsit, ő vót a katolikus kántor, oszt ő elment és szentelte ki a szobát. Oszt azután már nem vót töbet semi. Apukám sok ilyeneket látót. Én harmincháromba születem, oszt ez a helyiség azelőt vót. Jártak ide dolgozni Kőrösből, Berzétéről, Ochtináról, meg töb helyről a környékről. Oszt akik it meghaltak a bányán, adig oda teték, amíg gyötek értük. ❖ Én az apósomat élve nem ismertem [az adatközlő nem volt helybeli - L.J.I. megj.], mer ő vagy öt éve! ezelőt meghalt, hogy mink öszeházasotunk. Fent laktunk a régi házba. Én egyedül vótam a régi házba, mer mindenki elment dolgozni, én magamba vótam othon. Úgy vótak a régi ajtók, hogy ablakos vót, hogy félig üveg vót, a felső része be vót üvegezve. Oszt kopogást halotam, oszt látam apukát így félig, derékig, hogy gyón. Oszt néztem rá, jaj Istenem, it van apuka, oszt én szalatam is, hogy behívom. Nyitotam az ajtót, eszembe nem jöt, hogy ő már meghalt. Oszt ahogy kimentem az udvara, akor jutót el a tudatomba, hogy én apukát nem is ismerem, nem is látam soha, hiszen ő már régen halót. És akor mondom anyukának: anyuka, it vót apuka. Elgyöt meglátogatni. Oszt mondom neki, hogy sötét öltöny vót rajta, fehér ing, kalap, de nyakendő nem vót rajta, teljesen be vót fent gombolva az ing, oszt egy barna aktatáska vót nála, a fülénél megvót egy csöpet drótozva. Azt kérdezte anyukám: Mondot-e neked valamit fiam? Montam, hogy nem mondot sémit. Látod - aszongya - ide is elgyön oszt soha nem mond nekem sémit. Anyuka, ez tényleg igaz lehetet? Monta, hogy biztosan elgyöt megnézni, hogy hova nősült a fia. Mer ez nem sokai a lagzi után vót. Dezső fiam mesélt egy dolgot, ez akor vót, amikor ecer disznót vágtunk este. Azér vágtuk este, mer csak egyet lehetet hivatalosan vágni, hát azér keletet titokban csinálni. Én a zsírt is kisütötem már este, le is súroltam mindent. Oszt akor gyöt haza a fiam este. Oszt ő mesélte, hogy tanálkozot Zsuzsi nénivel, oszt köszönt neki, az meg nem fogata. Másocor is köszönt neki, akor se fogata, meg harmacor se, oszt akor gyöt rá, hisz már ő meghalt. Oszt akor lása, hogy már a kerítés belső ódalán van, oszt bement a házba Zsuzsi néni. ❖ Az apósom emlegete, hogy Keszinet, lent ecer régeben meghalt egy fiatal fiú. Az anya a fiút retenetesen szerete. így emlegete az apósom, ő pontosan elmesélte, 169
