L. Juhász Ilona: Rudna. I. Temetkezési szokások és a temetőkultúra változásai a 20. században - Lokális és regionális monográfiák 2. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
2. A halállal kapcsolatos hiedelmek és szokások
A férfiakra jellemző, hogy nem szívesen beszélik el a velük történt megmagyarázhatatlan eseményeket, attól tartanak ugyanis, hogy ha elmondják, nem hiszik el, s kinevetik őket. Kutatásaim során elsősorban a középkorosztályhoz, tartozó, valamint a fiatalabb férfi adatközlők voltak bizalmatlanok, amikor ilyen történetek iránt érdeklődtem. A továbbiakban tehát lássuk az 1997-2000 között magnetofonnal gyűjtött hiedelemtörténeteket: Én vagy 11 éves gyerek lehetem. Anyám vót kint az udvaron, holdvilágos écaka vét. A csűrnek végében vót a ganajdomb. Lemegy a lépcsőn, néz hátra, két macska ugrál a ganajdomb előtt, pofozkodnak, úgy ugrálnak. Olyanok vótak, mind a macskák, két lábon áltak, oszt úgy hadonásztak, pofozkodtak. Menyek hátráb, mongya, hogy meggyőzőgyék róla, hogy valóban az-e, vagy valami más, vagy valami árnyék. Elindult pár métert, már közel vót hozájok, hát a két alak egyformán elnyúlt a temető fele. Az úgy nézet ki, mintha valami hoszú vásznat húztak vóna ki a temető fele. ❖ Vágtuk a disznót, oszt nagy vót, oszt ugye, ahogy a saroglyát emelte fel az uram, úgy felsóhajtot magába, mer ...re gondolt, hogy ha it vóna, akor őjól meg tudna emelni a saroglyát, mer erős vót. Nem hangosan, csak magába sóhajtól Oszt, akor mintha megkönyebült vóna, mintha segitet vóna neki emelni, minta it let vóna akor melete. Még fiatalaszony voltam, 1956-ban jötünk el Kasáról. Voltak nálunk vendégek is. Oszt ő [az adatközlő férje - L.J.I. megj.] kiment a vécére, oszt ot a ganaj melet ahogy ment, hát ahogy megfordult, lása, hogy ot ál az apja, oszt nyújtsa a kezét olyan csonka keze vót neki [még életében baleset érte - L.J.I. megj.]. Oszt az uram cigaretázot, azt gondolta, hogy a cigaretaér nyúl, oszt ő nyújtota volna neki, de ahogy nyújtana, az apja egyre távolodót, távolodót és az én uram utána. Oszt ment azon a Rabina úton, az uram meg utána. Oszt ahogy a Rabina kerthez értek, akor az uram már nem tudót továb meni. Oszt akor a lábát úgy nekifeszítete a padnalnak, úgy el akarta lökni magát, oszt megcsúszol No oszt akor az apja már eltűnt. No oszt begyöt, monta nekem, hogy gyere velem ki, nézd meg, hogy látod-e, amit én. Oszt elmonta, hogy mi van. No én akor montam, hogy nem menyek, mert én akor álapotos is vótam. Oszt szóltunk az anyósomnak, de ő se ment. No oszt akor az uram még ecer kiment, de ahogy begyöt, úgy reszketet, olyan félelem volt rajta. Oszt az anyósom is kérdezte, hogy mit látal fiam. Semit, hagyon békét, monta neki. Oszt másnap mesélte el az egészet. Oszt úgy monták azt is, hogy ha elmongya, az félelmet ereszt rája. No oszt az anyósom ezt elbeszélte, enek híre ment a faluba. ❖ Az én apukám ide járt le, Bukovszkyék alá, mer ot lakot a testvére. Oda járt le hozá. Mink a kolónián laktunk. Oszt mentünk haza a faluból, a temető melet. Ez télen vót, engem a ródlin húzót. Ahogy mink ahogy a híd elé értünk, ecer csak megáit, oszt azt mongya: Fiam, látod, te is, amit én? Oszt a temető ódalból azon az utacskán gyöt lefele egy öregaszony, oszt a köténye így fel vót fogva, úgy az arca élőt vót, oszt gyöt le. Oszt az én nagymamám épen azelőt halt meg. Oszt mink 165
