L. Juhász Ilona: Rudna. I. Temetkezési szokások és a temetőkultúra változásai a 20. században - Lokális és regionális monográfiák 2. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
2. A halállal kapcsolatos hiedelmek és szokások
Barabás Jenő rudnai kutatásai során 1955-ben feljegyzett egy esetet, amikor az adatközlő egy körtvélyesi tudós emberhez fordult segítségért, ugyanis az Amerikába kivándorolt és ott elhunyt testvére járt mindig vissza éjszakánként és el akarta őt vinni magával a másvilágra: Éjszaka egyszer besurrant valaki a házunkba s végigsimított engem egy alak. Körtvélyesen volt egy tudós, az azt mondta, hogy meghalt az egyik fia anyámnak Amerikában, az igen szeretett engem s el akart vinni. A tudós megmondta, hogy mit lehet csinálni. Egy tűt el kell törni, egyik felével forgácsból csinált keresztalakot a küszöb egyik felére tűzött, a másikkal meg a másik felére s úgy a rontó nem tud bejönni. Még azt is megmondta, hogy Mihálynak hívták a testvéremet. 2.12.3. Halottlátók, jósok Ha valaki tragikus hirtelenséggel, vagy pedig tisztázatlan körülmények között hunyt el, a hozzátartozók - nemzetiségre és vallási hovatartozásra való tekintet nélkül - jóshoz, halottlátóhoz fordultak, hogy választ kapjanak az elhunyttal kapcsolatos kérdéseikre. Az első és második világháború idején, s utána is sokan felkeresték a környékbeli jóst vagy halottlátót, hogy megtudják, él-e hozzátartozójuk, vagy pedig elesett a háborúban. A faluból leggyakrabban a gömörhorkai jósnőhöz, Czékusnéhoz jártak, akit kártyás aszony-ként emlegettek. Olyankor mentek csak a jósnőhöz, ha a hozátartozónak titok vót a halála körűi. Ha nem tuták, mi is történhetet. Vagy a katonáknál, hogy mi let a katonákat, meghaltak-e a fronton. A front után sokan mentek a horkai aszonyhoz. Gömörhorkára jártak Rudnáról is, legtöbbször jósoltatni, de azt mongyák, hogy a halotal is tudót beszélni. Cékusnénak hívták. Amikor még jányok vótunk, elmentünk (...) nénivel vonatai Horkára a jóshőhöz, vártuk, hogy mit fog mondani. Oszt azt is monta, hogy, tragikusan halt meg apám, meg hogy fiatalon. Oszt úgy is vót, ahogy monta. Amikor faér vótak, akor megugrót a ió, a fa megcsúszot, oszt leeset, oszt széthasat a feje. Akik nem kaptak választ kérdéseikre a gömörhorkai jósnőtől, a putnoki halottlátóhoz fordultak (vő. Czövek 1987, 81-94). Egy tragikus körülmények között elhunyt evangélikus magyar fiatalember özvegye és anyósa is elment az 1929-ben született putnoki halottlátóhoz, a putnoki jósnőhöz, Keleti Józsefné Vécsey Jolánhoz: Oszt ajánloták nekünk a putnoki jósnőt, mer vótunk mink a kártyás aszonynál is Horkán. Ot vót egyjósaszony. No, de ősem mondot olyan sokat, de a ... [az adatközlő lánya - L.J.I. megj.] kedvéér mentünk. (...) Úgy mondták, hogy mielőt elindulnánk oda, mer ... vit benünket, neki a nagybácsija. No, hát hogy menyiünk fei a temetőre a sírhoz, és úgy, mint ha híjna őtet ... magával és úgy üljünk be az autóba, de az ajtót hagyjuk nyitva, oszt mintha tesékelne őtet is be. Mer hogy vót olyan, így monták. Most már hiszem is, meg 162
