L. Juhász Ilona: Rudna. I. Temetkezési szokások és a temetőkultúra változásai a 20. században - Lokális és regionális monográfiák 2. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
2. A halállal kapcsolatos hiedelmek és szokások
lőtt lehet a családban, adatközlőim túlnyomó többsége ismeri, sőt a fiatalabb korosztály körében is akad olyan, aki nem csupán ismeri, hanem tartja is magát ehhez a hiedelemhez. Az idősebb adatközlőim egy része viszont - bár ismeri a tilalmat - már nem veszi figyelembe. Inkább a dolog gyakorlati oldalát nézik: ha elhervadnak a koszorún a virágok, akkor leszedik, mert így már csúnyák. Úgy gondolják, ha hervadtan rajta hagynák hosszabb ideig a síron a koszorút, akkor megszólnák őket a falubeliek, hogy nem törődik rendesen a síral. Tehát e hiedelem betartásának, illetve nem betartásának következményeinél erősebbnek bizonyult a “falu szája", a többség véleménye. A hiedelem egyébként inkább a katolikusok körében ismert. Legkevésbé a reformátusok ismerik. Hat hétig rajta kel tartani. A koszorúkat nem jó előb leszedni, mer az új halotat hoz, azt mongyák. így tartoták az öregek is. Én is rajta hatam hat hétig. (...) Látam a temetőn olyan esetet, hogy egy hétre rá szeték le a koszorúkat a síról. Valaki éppen ment ara haza akor a temetőből oszt mondta is nekik, hogy igen hamar szedik le, nehogy valami baj legyen. De ezek olyan komunista típusok, ezek nem hisznek az ilyesmibe. Mindent leszetek. Oszt utána tetek fris virágot. A temetőről nem szabad semmit hazahozni. A hiedelmet, miszerint nem szabad más sírjáról semmit elvenni, sem virágot letépni, mert akkor a halott kísérteni fog, aránylag kevesen ismerik, hinni pedig már egyáltalán nem hisznek benne, még a legidősebbek is csak néhányan. Az ezzel kapcsolatos hiedelemtörténeteket sem sikerült találnom, csupán egyetlen egyet, amely a legények fogadásával kapcsolatos. Ezzel a mondával részletesen a hiedelemmondákkal kapcsolatos fejezetben foglalkozom majd. Azt szokták mondani, hogy amelyik síról elopod a virágot, az fog téged járni mátoházni. Semit se nem szabad a temetőről elopni, mer az ilető akinek a sírjáról elvisznek valamit, az kísérteni fog. Azér nem szabad virágot letépni a síról, mert úgy tartoták, hogy a halót el fog érte meni. De én nem halotam olyanról, hogy ilyesmi történt vóna it a faluba. Idős adatközlőim elsősorban úgy emlékeznek erre a tilalomra, hogy a szülők szokták mondani a gyerekeknek, hogy a faluban csavarogva, a temetőre tévedve nehogy esetleg pajkosságból sírról szedjenek virágot. Ebben azonban már ők sem nagyon hittek, a fenyegetésnek csupán pedagógiai célzata volt: Ha valaki lenyúza a virágot a sírról és hazaviszi, akkor azt mondták, hogy: majd fogja kísérteni őt a halót, elgyön érted - szokták a gyerekeknek mondani. ❖ Azelőt monták a gyereknek, hogy ne nyúzák le a virágot a temetőn, mer kísérteni fog a halót. EzéI ijeszgeték őket. 136
