L. Juhász Ilona: Rudna. I. Temetkezési szokások és a temetőkultúra változásai a 20. században - Lokális és regionális monográfiák 2. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)

2. A halállal kapcsolatos hiedelmek és szokások

Az adatközlők egyöntetű véleménye, hogy a tor egy fölösleges kiadás, és hogy úgyse segít már a haloton, a halóinak már mindegy, csak felesleges kiadás. A torok elmaradása egyrészt a fentebb említett okoknak tudható be, másrészt az adatközlők nagy részének az a véleménye, hogy az idősebbek már kihaltak, akik még ragaszkodtak ehhez a szokáshoz, s azért rendezték meg a tort, hogy meg ne szólják őket a többiek. Ily módon ma már csupán az idősebb generáció elenyésző része jegyzi meg rosszalóan, ha elmarad a tor: hogy még tort se csinálták neki, pedig egész életében dolgozot, még azt se érdemelte meg.

2.9. A temetés utáni teendők a háznál

2.9.1. A halott ruhája és ágyszalmája

A temetés után a halott ruháját abban az esetben mindenképpen elégették, ha valamilyen fertőző betegségben szenvedett. Egyébként - vagyoni helyzettől függően - vagy odaadták a szegényebb sorú cigányoknak (akik a temetés után általában meg is jelentek ilyen célból a halottas háznál) vagy kimosták, kiszellőztették és újra használták.

Az ágyat (= ágyneműt), amelyben a halott feküdt, nem minden esetben égették el. Olykor is a tojás el szokta vini puskapornak. Az ágynemű megsemmisítését csak akkor tartották feltétlenül szükségesnek, ha az elhunyt ragályos betegségben szenvedett. Ilyenkor a szalmát is elégették az ágyból. A szegényebbek viszont csak egyszerűen kiszellőztették az ágyneműt, kimosták a huzatot és tovább használták. Az ágyszalma kicserélése viszont nem jelentett gondot a szegényebb családok esetében sem, hiszen szinte mindenki gazdálkodott a faluban, így nem volt nehéz újjal pótolni. Ezért az ágyszalma elégetését inkább meghatározta a hagyomány, mint a család vagyoni helyzete.

Az elégetést a kertben szokták végezni, vagy a házhoz közel a határban, de a második világháborút követően a ruhákat már a tűzhelyen, a sparhétba rakták. Egyik adatközlőm emlékezett rá, hogy egy betegségben elhunyt nő ruháit a negyvenes években az ágyneművel együtt a Bérc nevű határrészben égették el:

Dobos Ilonák estefele a bérc tetején égeték el a ruháját meg a dunáját is. Csak úgy lángolt, úgy lehetet látni még inén is. Neki tüdősorvadása vét. Ő úgy körülbelül a negyvenes években halt meg.

A törülközőt meg a rongyokat a sparhétba szokták elégetni. Az ágyat [= ágynemű. L.J.I. megj.] meg úgy, hogy ki milyen gazdag vöt, A gazdagab az elégete, de valaki kiszelőztetet oszt továb használták. Vagy vótak, akik azelőt berakták a koporsóba, hogy a halót magasaban legyen.

A halót ruháját kint szokták elégetni az ágyai [= ágynemű. L.J.I. megj.] együt, például a kertbe valahol, vagy beteték a sparhétba. Vagy a tojús elvitte az ágyat puskapornak.

133