L. Juhász Ilona: Rudna. I. Temetkezési szokások és a temetőkultúra változásai a 20. században - Lokális és regionális monográfiák 2. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)

2. A halállal kapcsolatos hiedelmek és szokások

A gazdag helyen elégeték, vagy idaták a cigánynak. De bizony aki meg szegényeb vét, azok kimosták a tokot meg a tojót, oszt áthúzták, oszt továb használták. A 20. század második felében már ritkábban fordult elő, hogy a szabadban éget­ték volna a halott dolgait. A betegek általában a kórházba kerültek, s ott haltak meg. A balesetben elhunytak ruháit egy zsákban oda szokták adni a hozzátarto­zóknak, azok aztán otthon elégették. Akiknek a házába már be volt vezetve a központi fűtés, ők a kazánba dobták, mások a sparhétban égették el. Ma már senki sem égeti a halottal kapcsolatos személyes dolgokat a szabadban, még a kertben sem. 2.9.2. Meszelés Abban a házban, ahol halott volt, a temetés után egy évig tilos volt meszelni. Úgy tartották, hogy ha ezt a tilalmat megszegik, akkor ismét haláleset következ­het be a családban: Bizony, nem jó meszelni, mer hogy akor megint meghal valaki a házba. Egyik idős, református magyar adatközlőm konkrét példát is tudott mondani, amikor a haláleset bekövetkezett a családban amiatt, hogy egy éven belül kime­szelték a házat: Haláleset után nem szabad egy évig meszelni, mer hogy akor a halót mást visz ki aból a lakásból. Nem tudom már, ki, de inén Rudnárói vót aki kimeszelte a házat, adig, míg nem telt el egy év, oszt aból a családból meghalt valaki rövid Idó're rá. Az egyik fiatalabb adatközlőm figyelmét akkor hívták fel erre a tilalomra, amikor a nagymamája halála után kifestették a szobát, ahol lakott: Amikor nagymama meghalt, mi az első perctől fogva használtuk a szobát, az ő bú­toraival, mink bementünk oda, nyárba meg átcsináltuk gyerekszobának. Azt mon­­ták, hogy baj fog történi. Mi történhetne? Azt monták, hogy azér, hogy kimeszel­tük. Mer azt mongyák, hogy egy évig nem szabad kimeszelni, mer baj történik. Pe­dig nagymama már régeben meghalt, oszt mégse halt menk senki, azt csak úgy mongyák. Annak ellenére, hogy ezt a hiedelmet aránylag sokan ismerik (cigány származá­sú adatközlőim is), ma már csak ritka esetben tartják magukat hozzá, már nem hisznek benne. 2.9.3. A halott siratása A hiedelem szerint nem szabad a halottat siratni, mert akkor az nem tud nyu­godni, a lelke túlvilág és a földi lét között lebeg. Szlovák származású, római ka­tolikus, negyven év körüli adatközlőm erről így beszélt: 134

Next

/
Oldalképek
Tartalom