L. Juhász Ilona: Rudna. I. Temetkezési szokások és a temetőkultúra változásai a 20. században - Lokális és regionális monográfiák 2. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)

2. A halállal kapcsolatos hiedelmek és szokások

róla. Fokozatos kikopása azzal is kapcsolatba hozható, hogy a második világháború után egyre gyakrabban rendezték meg a halotti tort a helyi kultúrházban vagy a tűzoltószertárban. Azt viszont általában másnap reggelig kitakarítva kellett átadni, tehát nem maradhatott ott étel sem. Ezen állítást azonban részben cáfolja az az adatközlő, aki szerint a férje számára a tűzoltószertárban rendezett halotti tor után (1985-ben) még hagytak az asztalon az ételből másnapra:

Mink a tűzótó szertárba rendeztük a tort. Amikor akartunk öszepakolni a holmit tor után, akor ángyoka azt mondta, hogy majd elgyövünk hónap, Árvaynak is kel hagyni valamit. Süteményt is, pájinkát is satöbi keletet hagyni az asztalon. Ez szokás vót, hogy a tor után nem rakotak el, othagyták a halóinak és csak másnap rakodtak el.

A halotti toron elsősorban a halottról beszélgettek, a vele való utolsó élményüket mesélték el egymásnak. Ha az elhunyt még nem volt nős, illetve férjezett, akkor a barátai is ott voltak a torban. Egyik adatközlőm mesélte, hogy amikor az ő fia tragikusan elhunyt, a fiatalok a Szocialista Ifjúsági Szövetség nevében is búcsúztatták. így a halotti torra is meghívták őket, nekik külön terítettek. A tort otthon tartották:

Amikor Imi meghalt, vót halod tor, de othon, akkor nem csinálták tort a kultúrházba. Ithon vót, úgy, hogy a fiataloknak külön egy hely vót csinálva, az öregebek meg megint külön ültek.

A torra a sírásók és a pap is hivatalosak voltak a kántorral, mint ahogy a PÜT részéről búcsúztató személy is a szavalóval együtt.

Adatközlőim hallottak olyan esetekről, amikor a halotti toron iszogató emberek lerészegedtek vidám nótákat kezdtek énekelni, mulatoztak. Ilyenkor nagyon kellemetlen helyzetbe hozták a hozzátartozókat, kijózanodás után nagyon szégyellték magukat emiatt és a faluban is megszólták őket. Adatközlőim szerint egyébként Rudnán a halotti torokon nem nagyon szoktak egyházi énekeket énekelni. Barabás Jenő 1955-ös rudnai gyűjtésében is találtam olyan adatot, amely szintén ezt igazolja:

Mikor a temetőből hazajönnek, akkor van a tor. Az elején a halottról beszélgetnek, hogy milyen volt, akármit lehet mondani róla, a toron énekelni nem szoktak, csak ha valaki berúg. “Jaj, de szépek voltatok, amikor etétek a haluskát, jaj, de szépek voltatok, amikor a küszöbön ütetek" - siratta az anya a gyerekeit. A testvér is szokott siratni.

A halotti torok sokszor egy kisebb lakodalommal értek fel és jelentős anyagi megterhelést jelentettek a család számára. A szokás ennek ellenére csak nagyon lassan szorult vissza. A kilencvenes években azonban hirtelen felgyorsult ez a kikopási folyamat, s ma már szinte alig rendeznek halotti torokat. Ennek egyik fő oka, hogy a község lakosainak jelentős része munkanélkülivé vált, s a családok nem tudják állni ezeket a nagy kiadásokat.

132