L. Juhász Ilona: Rudna. I. Temetkezési szokások és a temetőkultúra változásai a 20. században - Lokális és regionális monográfiák 2. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)

2. A halállal kapcsolatos hiedelmek és szokások

cénás házaspár nyughelyét, a krasznahorkai mauzóleumot a rudnaiak nagy része meglátogatta, s ezt több adatközlőm is megerősítette.

Horthy István (1904-1942)

Az 1942. augusztus 20-án llovszkojeban repülőszerencsétlenség következtében elhunyt Horthy István haláláról szintén megemlékezett a regionális sajtó is. Országos gyászt rendeltek el, azonban adatközlőim egyike sem emlékszik arra, hogy Rudnán ez miben nyilvánult meg. A községben ebben az időben magyar politikai pártok is tevékenykedtek, 1941-ben megalakult az Ébredő Magyarok Egyesülete is, ezért feltételezhető, hogy mint ahogyan más környékbeli településen, itt is tarthattak valamilyen megemlékezést. Mivel azonban semmilyen adat nem áll rendelkezésemre arról, amely ezt alátámasztaná, ez csupán feltételezés marad. Az akkori politikai hangulat, a korabeli sajtóban megjelent írások, s a Felvidék 1938-as visszacsatolását követő akkor uralkodó közhangulat mindenesetre erre engednek következtetni.

Joszif Visszarionovics Sztálin (1879-1953)

A második világháborút követő időszakra vonatkozóan már több információ áll rendelkezésünkre arról, hogy az ország területén milyen módon voltak érintve a községek a kommunista politikusok, államfők halála kapcsán rendezett gyászszertartásokban. Egyrészt az adatközlők - ha aránylag már halványan is - emlékeznek ezekre a halálesetekre, másrészt a korabeli sajtó segítségével teljes képet kaphatunk az akkori eseményekről, központi rendelkezésekről. A hivatalos jelentés szerint Sztálin betegségben hunyt el, azonban ebben adatközlőim egy része kételkedik. Sztálin volt az első olyan politikus, aki a kommunisták 1948-ban történt hatalomrajutása után hunyt el, s halálesete kapcsán országos gyászt rendeltek el, annak ellenére, hogy nem csehszlovák politikus volt. Sztálin halálhírét 1953. március 5-én hozta nyilvánosságra a sajtó, így a szlovákiai magyar sajtótermékek is. Ebből az alkalomból a Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának magyar nyelvű napilapja, az Új Szó külön számot is megjelentetett, valamint napokon keresztül legfőbb témája e politikus halála volt. Közölték a betegségről szóló orvosi jelentést, közzétették a betegség lefolyását is, s természetesen az elhunyt részletes életrajzát is. Sztálinról szóló alkalmi versek jelentek meg, valamint “spontán” olvasói levelek, amelyekben azok írói mély fájdalmukat fejezték ki Sztálin halála kapcsán, s bizonygatták hűségüket a párt eszméjéhez, valamint az elhunyt szellemi hagyatékához. A riportok és különböző más írások (Dénes György: Rozsnyó dolgozóit még egységesebbé kovácsolják ezek a nehéz napok. Új Szó, 1953. 3. 18., 5.) mellett számtalan alkalmi vers is megjelent a szlovákiai magyar költők tollából (pl. Gály Olga: A szíve itt marad. Új Szó, 1953. 3. 8., 7., Török Elemér: Sztálin él! Új Szó, 1953. 3. 26. 6.).

Temetése napján - március 9-én - Prágában is tartottak központi gyászünnepséget, amelyet egyenes adásban közvetített a rádió. Az adást az ország valamennyi községében, iskolákban, üzemekben stb. meghallgatták, s itt is min-120