L. Juhász Ilona: Rudna. I. Temetkezési szokások és a temetőkultúra változásai a 20. században - Lokális és regionális monográfiák 2. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
2. A halállal kapcsolatos hiedelmek és szokások
denütt gyászünnepséget rendeztek. Még a halálhír nyilvánosságra hozatala után Rudnán is katafald-ot állítottak fel, ezen elhelyezték Sztálin gyászkeretes fényképét, amelyet a járási pártbizottság aktivistái juttattak el minden községbe. Egy asztalra ún. kortdolációs íveket helyeztek el, amelyet a lakosság aláírt. így fejezték ki részvétüket Szovjetunió Kommunista Pártjának, valamint a szovjet népnek. A gyászszertartás után ezeket központilag összegyűjtötték. A prágai közvetítés elhangzása után az Internacionálé eléneklése következett, megszólalt a sziréna és a Népi Milícia tagjai díszlövést adtak le, majd 5 perces néma csend következett. Ebben az időben a forgalom országszerte leállt mindenhol, az üzletek és más nyilvános helyek bezártak. Rudnán a helyi iskola tanulói is részt vettek a jelképes gyászszertartáson, az úttörők egyenruhában: sötétkék szoknya, illetve nadrág, fehér ing és piros nyakkendő. A szertartás alkalmával a járási pártbizottság kiküldöttje beszédet is mondott. Az országos gyász elrendelése után a temetésig tilos volt zenés összejöveteleket tartani, kulturális intézmények rendezvényeit vagy elhalasztották, vagy pedig az alkalomnak megfelelő előadásokkal helyettesítették. Az Új Szó 1953. március 14-i száma a következőképpen tudósított erről az eseményről: “...A lakosság mindenhol már pénteken reggel elkezdte J.V. Sztálin emlékének tiszteletét azzal, hogy J.V. Sztálin szobrait, a szovjet hadsereg hőseinek emlékműveit, az épületeket, ablakokat, hivatalokat stb. gyászt kifejezően díszítette. Rögtön a gyászhír vétele után összegyűltek a munkahelyeken a dolgozók, hogy kifejezzék végtelen fájdalmukat és gyászukat, amelyet a szeretett J.V. Sztálin elvtárs elhalálozása okozott. Ezekről a gyűlésekről részvétíveket és táviratokat küldtek a CSKP Központi Bizottságának. A csehszlovák kormányhoz tízezrével érkeztek a táviratok és levelek, amelyeket tovább küldtek Moszkvába... (...) Március 9-én a temetés napján délelőtt Csehszlovákia minden városában és községében sok millió polgár jelenlétében gyászünnepségeket tartottak, amelyen a csehszlovák rádió is közvetítette a gyászünnepség műsorát. Ezeket az ünnepségeket az internacionáléval fejezték be, amelynek felhangzásakor ágyúsortűz hangzott el, fölzúgtak a gyárak szirénái, fütyültek a lokomotívok és hajók és minden forgalom megállóit. A gyászünnepség alatt minden üzemben, hivatalban, üzletben és más munkahelyeken szünetelt a munka. Az ünnepségeken részt vettek az összes fegyveres alakulatok tagjai is. Az egész köztársaság minden iskolájában ugyanakkor szintén gyászünnepségeket tartottak. J.V. Sztálin elvtárs halála és temetése napján minden színház- és filmelőadás, hangverseny és egyéb kultúrrendezés szünetelt...” (Új Szó, 1953. 3.14., 1) Különböző "spontán" írások is megjelentek, amelyek szerzői sok esetben nem is azok voltak, akiknek neve az írás alatt szerepelt, hanem valamelyik újságíró fogalmazta meg helyettük, ők csupán a nevüket adták, de volt arra is példa, hogy feladatul adták bizonyos személyeknek ilyen írások elkészítését, amelyek természetesen a kommunista propagandát szolgálták, s az emberek manipulálása volt a céljuk. 121
