Viga Gyula (szerk.): Kisgéres. Hagyomány és változás egy bodrogközi falu népi kultúrájában - Lokális és regionális monográfiák 1. (Somorja-Komárom, 2014)
Sz. Tóth Judit: A jeles napok szokásai
Kisgéres. Lokális és regionális monográfiák 1. Dunaszerdahely-Komárom 2000 A jeles napok szokásai Sz. Tóth Judit A Bodrogköz más településeihez hasonlóan Kisgéres szokás- és hiedelemvilága máig sok archaikumot őriz, ám a falu elkerülte a kutatók figyelmét. A mai folklórgyűjtő számára azonnal nyilvánvaló, hogy jó helyen jár, és azonnal hiányolni kezdi, hogy a szokásokat leíró vagy legalább érintő írásos anyag nincs a faluról. Mi mindent hallhattunk volna, mondjuk, ötven vagy akár csak húsz évvel ezelőtt is! Kisgéres szokásairól — elsősorban a lakodalomról, s csak érintve néhány más szokást - egyetlen pályamunka szól, amely a sárospataki Faluszeminárium anyagában található, s 1942-ben készült. Balassa Iván a Bodrogköz hiedelmeit, jeles napi és az emberi élethez fűződő szokásait is összefoglalta 1974-ben megjelent könyvében. Amikor a jelen gyűjtés anyagát közreadom, mindössze erre a két munkára támaszkodhattam előzményként és összehasonlításképpen. 1 A falu legidősebb nemzedékének tagjai az 1910-20-as években születtek, emlékezetük a két háború közötti időszakra, a családi hagyományok őrzése révén esetleg a század elejére nyúlik vissza. Ebben az időszakban a jeles napok köre kicsi, a református vallás által meghatározott, s gyakorlatilag a háromnapos nagy ünnepek köré csoportosuló. Vallásos tartalmuk mellett lényegük a rokoni kapcsolatok ápolása. Mára kevés archaikus elem őrződött meg bennük, a század elejétől kivirágzott viszont a lelkészek, kántortanítók „keze nyomát” viselő, deákos hangvételű, folklorizálódott köszöntőversek műfaja.2 András-naptól kezdődik a tél. András a disznóvágások kezdőnapja, karácsonyig minden háznál legalább egy disznót vágtak. A falubeliek azonban a névnapjukat ünneplő Andrásokra emlékeznek leginkább e nap kapcsán. ' ADORJÁN Manassé 1942. 29. BALASSA Iván 1974. 3 A húsvéti köszöntök és a névnapköszöntők nagy részét közli VIGA Gyula 1996. 239-266. Jelen kötetben külön fejezet foglalkozik a szokásköltészettel, ezért itt szövegeket nem idézek 223
