Viga Gyula (szerk.): Kisgéres. Hagyomány és változás egy bodrogközi falu népi kultúrájában - Lokális és regionális monográfiák 1. (Somorja-Komárom, 2014)
Sz. Tóth Judit: A jeles napok szokásai
Advent idején zenés mulatságot, lakodalmat nem tartottak. Szórakozást, kikapcsolódást a társaságban végzett munkák jelentettek: a fonás, a tollfosztás. A fonók az őszi munkák végeztével kezdődtek, kezdési idejük nem kötődik jeles naphoz. A fonók rokoni és lokális alapon szerveződtek. Az 1930—40-es évekre visszaemlékező asszonyok szerint ekkor a gazdasszony és a vele egy korosztályba tartozó rokon/szomszéd asszonyok jöttek össze fonni, s ott voltak még asszonylányaik, illetve hajadon lányuk a barátnőjével. A lányok közül sem font mindenki, az ő stafírungjukat édesanyjuk, lánytestvérük fonta-szőtte, és ünnepi darabjaiból sokat örököltek is. Minden este - kivéve szombatot - valamelyik gazdasszony házánál fontak, akár egész télen is, ahol alkalmasabb volt a hely, szívesebbek a háziak. Meséltek, daloltak, de itt már nem érhető tetten a párválasztó fiatalság szórakozásjellegű hajdani fonója. Akinek sok fosztani való tolla volt, szombat estékre tudott fosztót híjni, mert akkor nem fontak. A tolu mennyiségétől függően hívott a gazdasszony több-kevesebb asszonyt. Előre megbeszélték az időpontot és azt a körzetet, ahonnan a segítséget hívta, hogy ha más is akar fosztót, ne legyen sértődés belőle, és a munka is hatékonyabb legyen. (Ugyanis ha valakit többen is meghívtak ugyanarra az estére, a hívás sorrendjében mindenkihez elment egy kis időre.) Egyik asszony szólt a hídon alól, a másik a templomon felül, s bár a gazdasszonyokat hívták, ahol nagylány volt, ő mentei, (gy az alvégesi lányok inkább csak az alvégre jártak fosztani, a felvégesiek a felvégre. Odataláltak a legények is hamarosan a verébbel, s a fiatalság vidáman dolgozva töltötte el az estét. Egy nagy tálból eszegette mindenki a cukros főtt kukoricát az otthonról hozott kanalával. A lányok, fiatalasszonyok tiszta zsebkendőbe szedtek a csemegéből, és így vitték haza a kicsi gyermekeknek. Miklós napján alakoskodóra nem emlékeznek. A Mikulás este pár szem cukrot tett a gyermekek ablakba kitett lábbelijébe. A felnőtteknek azért emlékezetes ez a nap, mert ekkor volt az ősszel bevonult katonák esküvése. (1940. december 6-ra még így emlékeznek.) Luca, december 13-a jeles nap volt, ekkor már nem fontak a lányok, asszonyok. Ugyanis az előző, december 12. és 13. közötti éjszakát fonással töltötték, étel-ital mellett, jókedvűen, reggelig, azért, hogy a Lucát elérjék. Bővebb magyarázatot nem sikerült találnom,3 de a mondás a mai napig megmaradt: Na, átfonjuk a Luccát! A karácsonyi megelőző (csonka) hetet az idősebbek gyakran nagyhétnek nevezik, ugyanúgy, mint a húsvét előttit. Úgy igyekeztek, hogy ekkorra ne maradjon nagyobb munka, például a disznóölés. A reformátusok között is volt, aki böjtölt, és 24-én egész nap semmit sem evett, csak a szentestei istentiszteletről hazajőve. A karácsonyi vacsora káposztaleves volt füstölt oldalassal és géresi bélés mákkal, dióval, túróval töltve. Volt család, ahol sült hurka, kolbász, sült oldalas került az asztalra. 3 BALASSA i. m. 150. Leírja, hogy a bodrogközi lányok Luca éjszakáján végig fontak a fonóban, s a legények Luca-asszonynak öltözve tréfálkoztak velük. 224
