Viga Gyula (szerk.): Kisgéres. Hagyomány és változás egy bodrogközi falu népi kultúrájában - Lokális és regionális monográfiák 1. (Somorja-Komárom, 2014)

Csiki Tamás - Keményfi Róbert: A falu társadalmának és térszerkezetének néhány jellemzője a kapitalizmus korában (1848 - 1945)

emellett nyilvánvalóan olyan helyi változások zajlottak, amelyek csupán e település vagy a szűkebb régió szempontjából meghatározóak.

Éppen ezért, miközben a rendelkezésre álló adatok alapján végigtekintünk a falu társadalmának dualizmus kori és két világháború közötti történetén (amelyek számos tekintetben ellentétes fejlődési lehetőségeket biztosítottak, s maguk is több szakaszra oszthatóak), utalnunk kell mindarra, ami a múlt századok determináló s tovább élő tényezője, és ami a polgári korszak előremutató, a társadalmi átalakulást segítő vagy azt akadályozó, illetve lassító mozzanata. Mert nem csupán a feudális korszak maradványai éltek tovább a tudati és a kézzelfogható termelési-társadalmi struktúrában, hanem a magyarországi tőkés fejlődés helyi-regionális szinten ható ellentmondásai is fokozottan érvényesültek. Településünk ugyan nyitottabbá vált, egyre több szállal kapcsolódott s vált szerves részévé a formálódó, Sátoraljaújhely központú bodrogközi régiónak (ezzel párhuzamosan a kisgéresiek „akciórádiusza” is bővült), ez azonban azt is jelentette, hogy a térség szerény tőkeellátottsága, a piaci-értékesítési lehetőségek viszonylagos szűkössége vagy az infrastruktúra korszerűsítésének, a szállítás feltételeinek a nehézségei ugyancsak negatívan hatottak vissza. Különösen fontos e tekintetben az első világháborút követő hatalomváltás, mivel Kisgéres kiszakadt természetes gazdasági-piaci közegéből, a határmenti („periferikus”) helyzetbe kerülő csonka Felső- Bodrogköz elemévé vált, amelynek kapcsolatai - részben a két állam által folytatott elzárkózó, autarkiás gazdaságpolitika miatt - szinte teljesen megszakadtak az anyaországgal, újraintegrálódása viszont rendkívül lassan haladhatott előre.

Ezen tényezők: az örökölt feudális kori maradványok, a mezőgazdasági termelés belső törvényszerűségei (pl. az intenziválódás „kényszerei”, a piaci lehetőségek s ezek drasztikus módosulása az 1920-as években), valamint a külső, részben politikai - s például a birtokpolitikában megnyilvánuló - feltételek ugyancsak a hatalomváltást követő változásának az együttese, egymással összefonódó eredője határozta meg a kisgéresi társadalom sajátosságait, változásának lehetőségeit, formáit, illetve kereteit. Természetesen bonyolult s pontosan talán nem is követhető összefüggéseken keresztül: egyrészt mert az említett tényezők maguk is szorosan összekapcsolódtak, másrészt mert a társadalom (akárcsak egy falusi közösség) változása mindig hosszabb folyamat, s csak lassan követi a gazdasági vagy politikai feltételek módosulásait.

Az elmondottakból következően úgy véljük, egy-egy falusi település társadalomtörténete komplex módon vizsgálható - több értelemben is. Elsőként: magába kell foglalnia a helység demográfiai-népmozgalmi sajátosságait, a foglalkozási szerkezet, a földbirtok- és jövedelemviszonyok, ezzel összefüggésben a termelési és üzemszervezet, sőt a családszerkezet, valamint az életmód legfontosabb ismérveit, de ki kell térnie a falusi népesség földrajzi térszerkezetére (ehhez kapcsolódik a falu határszerkezetének: a dűlőknek s az egyéb külsőségeknek a vizsgálata), valamint külső és belső kapcsolataira is. (Ez utóbbiak vizsgálata adhatja meg a választ például arra a kérdésre, vajon a helyi társadalom részének tekinthetők-e a Kisgéresen időről időre munkát vállaló szlovák és ruszin idénymunkások vagy a faluban legelőrésszel és földterülettel rendelkező, ám a szomszédos településen élő gazdagparaszt, illetve azok a nincstelenné váló kisgéresiek, akik rendszeresen községen kívüli napszámosmunkákra kényszerültek - megélhetésüket első90