Viga Gyula (szerk.): Kisgéres. Hagyomány és változás egy bodrogközi falu népi kultúrájában - Lokális és regionális monográfiák 1. (Somorja-Komárom, 2014)
Csiki Tamás - Keményfi Róbert: A falu társadalmának és térszerkezetének néhány jellemzője a kapitalizmus korában (1848 - 1945)
sorban ez biztosíthatta -, ezáltal ugyanis más települések gazdasági struktúrájába tagolódtak.) S mindez azt is jelenti, hogy a választott falu társadalomtörténetét nem önmagában, elszigetelten, hanem - az országos tendenciákra is figyelve - egy nagyobb régió részeként, a hosszabb távú folyamatok belső és külső összefüggéseit feltárva kell vizsgálnunk. Módszertani pontosságra, sajnos, nem törekedhettünk, amelynek fő okaként a rendelkezésre álló gyér forrásanyagot kell említenünk. 1848-at követően a volt földesúri és a volt jobbágybirtokok többségét jellemző gazdasági-társadalmi egység és kölcsönösség megszűnt, ezzel az olyan összefüggő forrástípusok is eltűntek (urbáriumok, dicalis összeírások stb.), amelyek a különböző birtokkategóriák mezőgazdasági termelésének, a parasztság rétegződésének, jövedelemviszonyainak közös alapú, összehasonlító vizsgálatát tehetnék lehetővé. Az önállóvá vált parasztgazdaságok nemigen hagytak hátra használható iratanyagot, ráadásul az abszolutizmus időszakában felgyorsuló birtokrendezések során keletkező források jelentős része (úrbéri peres iratok, ezekhez kapcsolódó kataszteri iratok és térképek, telek- és adókönyvek, földkönyvek - amelyek például a földbirtokviszonyokról s ezek változásáról, tehát a parasztság differenciálódásáról tájékoztathattak volna) sem állt rendelkezésünkre. Ezért elsősorban a szerény statisztikai anyagra, valamint néhány levéltári állag (pl. közigazgatási iratok, szabályrendeletek, a Zemplén Vármegyei Közjóléti Szövetkezet iratai) vagy az egyéni emlékezet tévedéseit és pontatlanságait mutató falukrónikák elszórt adataira támaszkodhattunk. Továbbá, a néprajztudomány hagyományos módszereihez igazodva, szóbeli közlésekre, visszaemlékezésekre, amelyek sokszor eltértek a statisztikai és levéltári források információitól, arra figyelmeztetve, hogy a paraszti tudat gyakran differenciáltabban, árnyaltabban élte át s ítélte meg társadalmi szerepét, lehetőségeit, mint azt a késői kutató a fennmaradt adatok alapján teheti. E kötet több írása foglalkozott Kisgéres demográfiai helyzetével, a népességszám alakulásában közrejátszó tényezők (természetes szaporodás, be- és kivándorlás) sokrétű elemzésével. Ehhez kapcsolódóan mutatunk be további adatokat. A lélekszám s így az egész falu élete, fejlődési lehetőségei, illetve társadalmi szerkezetének és mobilitásának alakulása szempontjából is rendkívül fontos a lakosság életkor szerinti megoszlásának alakulása.1 19101fő és %) 1938 (fő és %) 6 évnél fiatalabb 180 14,5 175 12,5 6-11 éves 165 13,3 176 12,6 12-14 éves 73 5,9 89 6,4 15-19 éves 142 11,4 148 10,6 20-39 éves 295 23,7 397 28,4 40-59 éves 265 21,3 251 17,9 60 évnél idősebb 125 10,0 163 11,7 1. táblázat 1 Magyar Statisztikai Közlemények (a továbbiakban: MSK) 42. k. 262., 108. k. 37. 91
