Viga Gyula (szerk.): Kisgéres. Hagyomány és változás egy bodrogközi falu népi kultúrájában - Lokális és regionális monográfiák 1. (Somorja-Komárom, 2014)
Liszka József: Útravaló helyett. A Felső-Bodrogköz, az Ung-vidék és az Ondava mente néprajzi kutatásának történetéhez
rajzi (elsősorban népzenei) tárgyú publikációkat is besorol. A Kalligram Kiadó részben néprajzinak minősíthető sorozata, a Csallóközi Kiskönyvtára Csallóköz és szőkébb környéke néprajzi, helytörténeti, honismereti irodalmát hivatott prezentálni, míg a Lilium Aurum Kiadó Szlovákiai Magyar Tájak Népköltészete című sorozata, címéből is adódóan, tájaink népköltészeti hagyományainak összegzésére vállalkozik. A Fórum Társadalomtudományi Intézet Etnológiai Központjának három sorozata van kialakulófélben. Az első, a Notitia historico-ethnoiogica történeti-néprajzi tanulmányok, kismonográfiák közreadására vállalkozik, míg az interethnica a térség interetnikus kapcsolatainak dokumentatív, elemző bemutatását tűzte ki célul. Jelen sorozatunk, a Lokális és regionális monográfiák egyegy jelentősebb település, kis- és nagytáj monografikus igényű bemutatására hivatott. Azt hiszem, ennyivel indokolnom sikerült az új sorozat létjogosultságát. Mielőtt a többi ellenvetésre rátérnék, szükségesnek tartom röviden áttekinteni annak a térségnek a néprajzi kutatástörténetét, amelynek peremén jelen kötetünk tárgya. Kisgéres fekszik. II. Jó másfél-két évtizede Kisgéres és tágabb környéke, tehát a mai Délkelet-Szlovákia, olyan tájegységekkel, mint a Felsö-Bodrogköz, az Ondava mente vagy az Ung-vidék, a magyar néprajzi kutatás számára jószerével teljesen ismeretlen vidéknek számított. Egy-két szórványadatot leszámítva (pl. Deák 1910; Deák 1911) szinte semmit nem tudtunk e tájegység(ek) hagyományos népi kultúrájáról. Azóta, hál’ Istennek, a helyzet gyökeresen megváltozott. Szerény ismereteim szerint az áttörést az a Barna Gábor vezette, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Tanszékén verbuválódott kis csapat munkája jelentette, amely a nyolcvanas években végzett évről évre kutatásokat a térségben. Hatásukra helyi kutatók (Bodnár Lajos, Bogoly János, Géczi Lajos, Mihályi Molnár László, D. Varga László) is aktivizálódtak, és a nyolcvanas évek közepén meg is jelent egy kissé ugyan elhamarkodott összefoglalás, amely minden hiányossága ellenére mégiscsak áttörésnek bizonyult abban az időben (Géczi 1984; vö.: Liszka 1985). A magyarországi kutatók vizsgálódásaik eredményeit egyrészt egy kutatási beszámolófüzérben adták közre (Kaprálik-D. Varga 1989), másrészt ki-ki saját maga publikálta kutatási témáját (pl. Barna 1989; Barna 1990; Bellon 1983; Magyari 1983; Magyari 1985 stb ). Közben a helyi lapban (Zempléni Szó) az akkori szerkesztő, D. Varga László folyamatosan közölt néprajzi érdekeltségű írásokat (vö.: Liszka 1988; Juhász 1998), illetve idővel az egyes helyi kutatók önállóan is jelentkeztek munkáikkal (Bodnár 1989; Bodnár 1993; Géczi 1989; Géczi 1994; Géczi 1998, D. Varga 1985. Vö. további adatokkal: Fülöp 1992; Juhász 1995; Juhász 1998; Juhász 1999; Liszka 1988). Külön kell megemlékezni azokról a kutatókról, akik mindennemű szervezett kutatási programon kívül, mondhatni, önszorgalomból végeztek kutatásokat a térségben, és eredményeiket közzé is tették (Jókai- Méry 1998, 338-343; Liszka 1989; Szanyi 1977), valamint arról a népzenei kuta8
