Viga Gyula (szerk.): Kisgéres. Hagyomány és változás egy bodrogközi falu népi kultúrájában - Lokális és regionális monográfiák 1. (Somorja-Komárom, 2014)
Liszka József: Útravaló helyett. A Felső-Bodrogköz, az Ung-vidék és az Ondava mente néprajzi kutatásának történetéhez
tómunkáról, amely Ág Tibor nevéhez fűződik. Eredményeiből a közelmúltban tett közzé egy csokorravalót (Ág 1999). Az 1990-es évek elején a Szlovák Tudományos Akadémia Etnológiai Intézete szervezésében Dél-Szlovákia több más tájegységével párhuzamosan Dél-Zemplén etnokulturális viszonyainak a vizsgálata is folyt, részben magyar kutatók (Méry Margit, Viga Gyula) bevonásával. Az aktuálpolitikától sem mentes első összefoglalások még ebben az időszakban megjelentek (Kaľavský 1993; Kaľavský 1994). Ebből a kutatócsoportból a térséghez leghűségesebb a miskolci Viga Gyula maradt, aki önállóan is vissza-visszatért a vidékre (vö. Viga 1996, további irodalommal), illetve kis munkacsoportot toborozva megszervezte a térség egyik jellegzetes településének, Kisgéresnek a többé-kevésbé monografikus igényű feltárását. Jelen kötetünk ennek a kutatómunkának az eredményeit adja közre, bizonyítva, hogy napjainkban is megvan a monografikus igényű településkutatások létjogosultsága. A kötet szerzői és főleg szerkesztője is tisztában vannak a népi kultúra „archaikus", „hagyományos" jelenségeinek relatív voltával, ezért a kutatás és a jelen publikáció sem elsősorban az archaizmusok összesöprögetésére, állóképszerű számbavételére irányult, hanem a szájhagyomány alapján rögzíthető „hagyományosnak vélt életforma" és az utóbbi évtizedekben bekövetkezett változások konfrontációjából adódó „mozgóképre" összpontosított. Ezáltal a falu „népi kultúrájáról" egy olyan kép rajzolódott meg, amely általában is jellemző erre a műveltségre. Az tudniillik, hogy a „népi kultúra" nem egy lezárt jelenségcsokor, hanem egy állandóan alakuló, változó világ... Bevezetésként kellemes érzésről beszéltem, s végezetül hozzá kell ehhez tennem, hogy mindez persze óriási felelősséggel is jár. Egy sorozat útra bocsátása ugyanis előrevetíti egyrészt azokat a nehézségeket, buktatókat, amelyek az újabb és újabb kötetek meg irattaté sa, megszerkesztése és kiadása során óhatatlanul előjönnek majd, másrészt ez a kötet egyszersmind mérce is kell, hogy legyen. Azt jelenti ez, hogy a sorozat következő kötetei színvonalban, szemléletben, munkamódszerben semmiképpen nem mehetnek a jelen munka színvonala alá. Nagy kihívás ez, de hát éppen attól szép az élet, hogy efféle kihívásokkal kell szembenéznünk. Kívánom, hogy sorozatunk hosszú-hosszú életet éljen meg, s jobbnál jobb darabokkal gazdagítsa a magyar és ezen keresztül a közép-európai térség néprajzi szakirodalmát. Irodalom ÁG TIBOR 1999 Felsütött a nap sugára Kelet-szlovákiai népdalok. Dunaszerdahely BARNA GÁBOR 1989 Aszalás az ungi Tisza-háton. Honismeret 17. évf., 6. sz., 67-68. 1990 Ungi névnapköszöntők Népi Kultúra-Népi Társadalom 15, 171-198. 9
