Viga Gyula (szerk.): Kisgéres. Hagyomány és változás egy bodrogközi falu népi kultúrájában - Lokális és regionális monográfiák 1. (Somorja-Komárom, 2014)
Nagy Géza: Mutatvány Kisgéres szövegfolklórjából
Vagy három napig nem vót a tehennel smmi baj. Szépen adott tejet, fejés közben meg úgy állt, mint a kezes bárány. Három nap múlva azonban a tehen megbolondult. Rúgott, harapott, megközelíteni nem lehetett. Mikor meg gusba kötöttük, hogy meg tuggyuk fejni, hát az Istennek se lehetett egy csepp tejet se kifejni a tőgyébül. Elmentünk hát a tehen régi gazdájához, oszt elmondtuk, hogy mi van a tehennel. Kérdezi az ember, hogy mikor hazahoztuk, hát ki vót ott a tehen mellett, ki nézte meg? Mondtuk osztán neki, hogy ki gyütt oda. Mondtuk neki, hogy az az asszony háromszor körülment a tehenen, oszt megsimongatta.- No, akkor vége a tehennek, mer az az asszony megrontotta - mondta az ember, a korábbi gazdája. El is kellett osztán adni a tehenet a mészárosnak, mer nem boldogultunk vele többet. 3. Régen sok orwadász vót a faluba. Többen jártak ki a határba lesni. Eccer ketten mentek ki. Ahogy elhelyezkedtek egy rakás tengerigóré mellé, hát nemsokára láttyák - mer szép, hódvilágos éccaka vót -, hogy egy fekete disznó gyön rájok szembe. Mikor közel ért ahoz a helyhez, ahun meghúzódtak, hát csak elkanyarodott ódalra. Az eggyik orvvadász fogta a puskát, oszt rálütt a disznóra. Rálütt vagy hármat, de a disznó meg se rázkódott, pedig egésszen közel vót. Akkor a másik orwadász csak elkapta a puskát attul, aki a disznó után lütt, oszt a disznó elibe szaladt. Egésszen közelrül szembül lütt rá, de a disznó csak felnézett, oszt elkezdett röfögni meg turkálni, mintha semmi se történt vóna. Hogy nem tudta szemből meglüni a vadász, hát közel ment a disznóhoz egésszen, oszt úgy akart rá lűni. Mikor mán egésszen közel járt hozzá, a disznó csak hátrafordult, felállt a két hátulsó lábára, oszt a két első lábával elkezdte üköt fenyegetni. A két vadász csak nézett, hogy mi történt, milyen disznó ez? De nem sokáig nézhették, mer a disznó olyan félést eresztett rájok, hogy a hideg is kirázta üköt. Megnyomták a kalapot, oszt szaladtak hazáig. Mikor hazaértek, hát csak beestek az ajtón, oszt a nagy ijedségtül még szólni se tudtak. 4. Anyám beszélte, hogy vót eccer egy tehenük, akit valaki megrontott. Nem eresztette le a tejét a szentnek se. Vót neki egy komája, egy Szili nevű pásztor, hát elmondta neki a dógot. Aszongya a pásztor:- No, megájjon csak, komámasszony, majd levétetem én rulla a rontást, mer valaki biztoson megrontotta. De annak a valakinek is lesz egy kinnya, míg le nem veszi a tehenrül a rontást. Komámasszony! Ha a tehen este majd hazamegy a legelőrül, hát késziccsen el egy tejescsuprot, hogy legyen kéznél az ólba, oszt mikor a tehen hugyozni fog, hát a csuprot tarcsa alá, oszt vagy félcsupornyi hugyot késziccsen, mire elmegyek. Mer én hónap reggel kihajtás előtt ott leszek. Úgy is vót. Anyám elkészítette a hugyot, oszt mikor másnap reggel elgyütt Szili, hát mán ott vót az ólba a hugy. Akkor Szili hozott be a tehen alól szalmát, elégette, oszt a pápért beleöntötte a csuporba, a tehen hugyába. Akkor oszt ezt összekeverte. Mikor ez megvót, a tejescsuprot felakasztotta a kéménybe a füstre. 303
