Viga Gyula (szerk.): Kisgéres. Hagyomány és változás egy bodrogközi falu népi kultúrájában - Lokális és regionális monográfiák 1. (Somorja-Komárom, 2014)
Nagy Géza: Mutatvány Kisgéres szövegfolklórjából
meg haláloson beleszeretett abba a pillanatba. Meg is súgta az anyjának, hogy senki máshoz nem megyen feleségül, csak ahhoz a csudaszép királyfihoz. Akkor osztán a király, a királyné meg a királykisasszony hazamentek, de vitték magukkal a cigánylegényt is. Otthun osztán meg is csinálták a hét országra szóló lakadalmot. Én is ott vótam, oszt igen jót mulattam. Nem tudtam ott maradni a lakadalom végéig, hát nem tudom, hogy meddig tartott. De tán még most is mulatnak, ha abba nem hagyták. Ennyi vót, mese vót. (Elmondta: Kovács Albert, 72 éves) V. Népmondák 1. A legelősgazdák a leleszi vásárra mentek bikát venni. Magukkal vitték a pásztort is. Mikor megvették a bikát, átadták a pásztornak, hogy máj hozza haza, ük meg felültek a szekerre, oszt ott hagyták a pásztort a bikával. A pásztor megkötötte a bikát egy fához, oszt szétnézett a vásárba, hogy tanál-é ismerőst. Tanált is falubelieket, hát úgy döntött, hogy megvári üköt. Mikor osztán mán a végi felé tartott a vásár, hát elindultak hazafelé. A pásztor kivezette a vásárbul a bikát az útra, oszt ott szabadon engedte, hogy hagy mennyen úgy, ahogy ű akar. Maga meg csatlakozott az egy csoportba haladó falubeliekhez. Gyüttek lassan beszélgetve, mer a falubeliek csak lassan haladhattak, úgy, ahogy az ökrök cammoghattak az úton, mer a vásáron azt vettek. Ahogy gyöttek beszélgetve, hát eccer csak az egyik ember felnéz, oszt hogy a bikát nem látta sehun, hát azt mongya nagy ijedten a pásztornak: — Koma, a bika mán elveszett, nem látni semerre! — Nem veszett az el, koma - mongya â pásztor -, csak sebesebben megy, mint mink, hát mán előrébb jár. Mikor ezt mondta, felnézett, oszt mintha csak az emberekhez szólott vóna, aszongya: — Hej, te legény, ne siess mán annyira, várj egy kicsit, oszt mennyünk együtt! Aval beszélgetett a falubeliekkel tovább. Mikor kiértek az egyenes útra, hát látták, hogy a bika ott áll az út közepin, oszt várta üköt. Ahogy utólérték, csak ránézett az öregre, oszt az meg mikor bólintott, hát megindult előttök csendesen. Hazáig még vagy háromszor kellett a pásztornak rászólni a bikára, hogy várja meg üköt. 2. Vettünk eccer egy tehenet. Jó tehen vót. Meggyőződtünk rulla, mer láttuk, hogy a gazdájánál sok tejet adott. Mikor megfejték, hagyta magát fejni, oszt úgy állt, mint a kezes bárány. Mikor hazahoztuk, hát egy vénasszony, akinek olyan vót a híre, hogy boszorkány, odagyütt, körüljárta a tehenet, oszt bal keze fonálkával háromszor megsimongatta a hátát. De az öregasszony nem szólt hozzánk egy szót se. Akkor se, mikor odagyütt, meg akkor se, mikor megsimongatta a tehenet. Oszt egy szó nélkül ment el is. Bevittük az ólba a tehenet, osztán bekötöttük. 302
