Viga Gyula (szerk.): Kisgéres. Hagyomány és változás egy bodrogközi falu népi kultúrájában - Lokális és regionális monográfiák 1. (Somorja-Komárom, 2014)
Pocsainé Eperjesi Eszter: Kisgéres vallási néprajza
semmi több 13 esztendejénél, midőn alkura léptek a Helmeczivel, bizonyos summát fizetvén neki esztendőnként, 20 forintot, tudniillik el unván már a sok erőltetést. Ezt letévén az énekes emberek magok temettek. A keresztelőt egyik ide, másik oda vitte."9 Ebből a tudósításból megtudjuk, hogy a gyülekezet a római katolikus plébánosnak bizonyos pénzbeli összeget fizetett, hogy megtarthassa istentiszteleti alkalmait. Ez nagyon sok gyülekezet esetében előfordult az ellenreformáció idején, mondhatjuk úgy, a 17-18. század folyamán. Ugyanebből az iratból hírt kapunk a gyülekezet templomának történetéről is.: „Templomok volt fábul a falu közepén, melly sokáig fennállott, de mivel belejavítani szabad nem volt, a nép rajta felhagyott, és a nélkül hogy hozzá a más félnek a legkisebb jussa lett volna, magában elpusztult.” (Vő. a Balassa M. Iván-tanulmánnyal.) Tudósítást kapunk ugyanitt arról, hogy a templom elpusztulásával megmaradt a gyülekezet harangja, ez mintegy 100 fontos volt, halottnak szabad volt harangoztatni, de istentiszteletre nem húzhatták meg. Az 1772-es esztendő újabb változást hoz a gyülekezet életében. Ekkor hozatják az első iskolamestert, aki házat is kapott a faluban. Erről így számol be az eredeti dokumentum: „1772 dik esztendőben gyerek Tanítót hoztak be, de minthogy már a régi fa templomok is el romlott, meg ujjitani nem volt szabadságok, tehát a Kartsa háton ollyan nagy házat építettek, mellynek egy része oratórium, egy része pedig az iskolamester lakó helye volt, melyben az első mester volt Szanits Mihály tiz esztendőig.”10 Az iskolamester javadalmai évente a következők voltak: 1. Készpénz 18 forint; 2. 14 köböl élet; 3. 16 szekér fa; 4. 6 szekér széna, a rétje megterem 3 szekér szénát; 5. 20 sódar; 6. Egy gyermekiül 8 garas; 7. egy véka zab; 8. szombati és szeredai (szerdai) tojás, ha foglalkozásra járnak a gyerekek. A prédikátoroknak, míg Helmecről jártak ki, a járandóságuk volt: a négyökrös gazda négy keresztet, a kétökrös kettőt adott. Aki sarlójával kereste kenyerét, az két véka életet adott. Természetesen stólát is kapott a lelkész. Később tizenhat köböl életet adtak a stóla mellé. A Kis-Hegyre temetkeztek, és a gyülekezet lélekszáma 515 fő volt. Itt értesülünk a klenódiumokról is.11 Szent edényeik nincsenek a sacramentumok kiszolgáltatásához, de szőnyegeik, abroszaik és úrasztali térítőjük van. Melyik évből valók voltak, pontosan nem tudjuk. Egyetlen híradás maradt az 1898-as kérdőíves felmérés alkalmával: a gyülekezetben volt régi arany- és selyemszálakkal kivarrott, fehér, úrasztalára való kendő. Ez minden bizonnyal azonos az előzővel, úrihímzéses úrasztali térítőről van szó. (Már ennek a térítőnek sem akadtam nyomára.) 1780. május 17-én a kisgéresiek kérvényt intéztek Vay István főgondnokhoz, hogy segítséget kérjenek egyházuk önálló anyaegyházzá való szervezéséhez és a templom építéséhez: 9 A Református Kollégium Levéltára. Sárospatak, Kgg. I. 12. Conscriptio V. T. Zempleniensis. 1782. 55. 10 A Kisgéresi Egyház Irattára. História Domus 3. ” Ua., mint a 9. szám. 246
