Viga Gyula (szerk.): Kisgéres. Hagyomány és változás egy bodrogközi falu népi kultúrájában - Lokális és regionális monográfiák 1. (Somorja-Komárom, 2014)
Pocsainé Eperjesi Eszter: Kisgéres vallási néprajza
prépostsághoz tartozott, a katolikus egyház, illetve főurak befolyása végigkísérte a 16—17. századot, sőt, mondhatjuk, kihatott egészen a Türelmi Rendeletig. A lakosság évszázadokon keresztül súlyosan megszenvedte a gyors birtokváltásokat, a történelmi viszontagságokat. Éhség, háború, betegség, járvány, tűz, szegénység gyakran pusztított a településen. Az emberek szívét, lelkét megedzette kemény sorsuk. Hitük, református öntudatuk mindenkor megtartotta az itt élőket. A község lakosságának ma is 90%-a református. A reformáció eszméi, hittudata, imádkozásra késztető megtartó ereje ma is él az emberek lelkében, beleivódva az elmúlt évszázadok keserű, néha örömet is hozó történelmi sorstudatába. Az összetartás, egymás megbecsülése, a közösségtudat mindig erős volt közöttük, megvédve őket az élet viharaiban. A falu élete természetesen mára sokat változott, de még mindig megtartotta egyszerű, múltból fakadó gyökereit, parasztias mivoltát, hiedelmeit. Örömmel végeztem kutató- és gyűjtőmunkám a községben, megtapasztalva az itt élő emberek vendégszeretetét, a segíteni akarást, egymás iránti szeretetüket, tiszteletüket. Hálásan köszönöm, hogy ottlétem ideje alatt befogadtak és segítették munkámat. A református egyház története A református egyház történetére vonatkozó legrégebbi híradás 1582-ből maradt fenn, ahol Kisgéres Királyhelmec leányegyházaként (filiájaként) szerepel. Említést találunk arról, hogy Liszkai Máté 1582. június 8-án az elvégzett szolgálatok után a tizedet felvette Kisgéresben.3 Egy 1611-ből származó írásos dokumentumból megtudjuk, hogy a lelkésznek adott természetbeni fizetést (búzából) teljesítette a gyülekezet. Szó van a prédikáció rendjéről is. Ha a lelkész vasárnap Helmecen prédikál, akkor Kisgéresben csak hétfőn köteles tartani istentiszteletet. Ez fordítva is igaz.4 Az egyház történetére vonatkozó részletesebb híradást az 1600-as évek elejéről származó canonica visitatiók jegyzőkönyvei szolgáltatják. Ezekben olvashatunk az egyházlátogatók észrevételeiről, a gyülekezeti életről, hiányosságokról stb. Megtudjuk, hogy van templomuk: „Az templomot körül kerteljék, úgy, az mint legjobban lehet."5 Szent edényeik azonban nincsenek a sacramentumok kiszolgáltatásához. Az egyházlátogatók megdicsérik a gyülekezetét és a lelkészt, hogy szeretnek templomba járni. Ezen híradás alapján biztosra vehetjük, hogy a 17. század elején Kisgéresben egy buzgó, hitét, református mivoltát mindenkor vállaló gyülekezet létezett. Magában kicsiny nyáj volt ugyan, de a közelben lévő sárospataki iskola kisugárzásában élte keresztyén hitben napjait. Ugyanebben a jegyzőkönyvben kapunk híradást az iskola építéséről: ,Az scholának építéséből ki ne vonják magokat”, de nem a faluban építenek iskolát, hanem hozzá kell járulniuk a királyhelmeci iskola fenntartásához. 3 Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. Szerk.: Zsinka Ferenc. Protestáns lelkészek nyugtatványai régi tizedjegyzékek mellett. XIII. évf. 1928. 126. 4 A Református Kollégium Levéltára. Sárospatak Kgg. l.3/a. 1611. 150. 5 Történelmi Tár 1906. Miskolczi Csulyak István egyházlátogatási jegyzőkönyvei. 92. 244